Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1942

39 szürke és álmos természethűség. Az új magyar íametszők európai mértékkel mérve is igen jelentősek, és valóban ismerik is őket a határokon túl is. Ezek közül Gáborjáni Szabó Kálmán könyvgrafikájában leginkább exlibriseiwl tűnik ki ; Molnár C. Pálnak talán leginkább Tormay Cecil Magyar Legendáriumát díszítő metszetei vagy Jánosi József Mária című könyvében levő illusztrációi a legismertebbek enemű alkotásai közül ; Buday György és Gy. Szabó Béla egész regényeket metszettek fába és adtak ki könvv alakban — szöveg nélkül (Boldogasszony búcsúja, Liber Miserorum). Ezek azonban nem tekinthetők illusztrált könyveknek, inkább metszet-gyűjtemények ; ismert könyvillusztrációi Buday Györgynek az Ortutay-gyüjtötte Székely népballadák metszetei, Gy. Szabó Bélának meg Nyirő Kopjafáinak képei. Hogy ez a szép magyar kikezdés nem marad folytatás nélkül, arra biztosíték Varga Nádor Lajos, aki a Képzőművészeti Főiskolán neveli a fiatalokat a könyvnyomtatással egybekötött grafikára, még pedig a mesterségre is neveli őket, nemcsak a művészetre, házi-nyomdával is fölszerelt műhelyükben. * Sorra vettük nagyjából mindazt, ami a régi és az új könyvet tartalmán kívül széppé, értékessé, kedveltté teszi. Talán meg is gyarapodott bennünk a könyvek iránt való bibliofil-szempontú érdeklődés, de egy irányban még aggodalmaink maradtak. Azonosak-e a szép kiállításnak és a tartalomnak az érdekei ? Ha silány tartalmat adunk díszes kiállításban, akkor valóban vétünk a tartalom elsőbbsége ellen. Ez azonban ritkán történik meg, legalábbis a régi bibliofilek alig vétettek ez irányban. Ha meg szellemileg-tartalmilag értékes egy könyv, az a legtermészetesebb, hogy külső megjelenési formája is méltó legyen belső értékéhez. De nem szűkíti így is a szép. tehát drága külsőben való megjelenés az értékes tartalom hatókörét ? Nem, mert ma általában az a felfogás (vagy legalább is a háború előtt az volt), hogy minden könyvet, nyomtatványt, még az egyszerű árjegyzéket is lehetőleg szépen (legalább nyomdatechnikailag szépen) kell ugyan kiállítani, de az arra érdemes könyvekből az ízléses nyomással, de nem különleges finomságú papíroson és illusztráciák nélkül megjelent egyszerűbb kiadáson kívül u. n. bibliofil-kiadást is kell rendezni, ugyanazzal a szép nyomással, de finom papíron és képdíszítéssel, korlátozott példányszámban, sőt esetleg egy harmadik kiadást is, mely az előbbinek belső szépséget még megtoldja a kötés szépségével. így a kispénzű ember is hozzájut a tartalomhoz, és a tehetősebb bibliofil is kielégül. Ezzel utolsó kérdésként felmerül még : bibliofil olcsón semmikép sem lehet valaki ? De igen lehet, legalább is ami lényeget illeti : a könyvért való áldozathozatalban és a könyv megbecsülésében. Mert ha valaki a külsőleg is szép és értékes könyvek után csak távolról vágyódhatik, de maga alig tud néhány megkoplalt, olcsó kiállítású könyvet sajátjaként megszerezni, mégis azt a párat nagy szeretettel és körültekintéssel választja ki, sokszor elolvassa, féltékeny gonddal őrzi és nem érzi unalmas, elrontott vasárnap-délutánnak azt, amelyeken egyedül maradhat könyveivel — az már bibliofil szívestül-Ielkestül. Az ilyenek aztán előbb-utóbb kiérdemlik a sorstól, hogy teljesebb bibliofil-igényeiket is kielégíthessék, mert hiszen nemcsak a könyvekre érvényes az agg szó : habent sua fata libelli, hanem a könyvek kedvelőire is, Maródi Árpád.