Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1942

tői". A Bécsi Képes Krónika azt a jelenetet ábrázolja, mikor Várad falai alatt rátalálnak a Szent Lászlót vivő szekérre, mely elé nincsenek lovak fogva. A krónikaíró aligha adott erre a jelenetre szóbeli útbaigazítást az illuminátornak, mert ha fontosnak tartotta volna ábrázolását, akkor beveszi a szövegbe is. Magyarázatul csak az szolgálhat, hogy a festő a magyar köztudatban élő szóhagyományból vagy hazai templomfreskókról ismerte a szent halálának ezt a mozzanatát is, és természetesnek tartotta, hogy ábrázolásából ki nem hagyhatja. Ám mindez csak akkor lehetséges, ha legalább magyar földön élő művész volt a képek alkotója. Vitéz János és Mátyás király könyveivel kezdődik nálunk a renaissance-kódexdíszítés kora. Itt már nem naiv báj gyönyörködtet bennünket, hanem tudatos, elegáns művészet. A duzzadó pompájú keretek is meg vannak tűzdelve alakos képecskékkel, és gyakoriak a nagyobb miniatúrák is. Ezeken természethűség, távlat van már, sőt majdnemhogy „levegő" is. A Corvinák díszítői között két egészen jelentős művész-egyéniség is volt. Az egyik Flórencben dolgozott Mátyásnak, ez Attavante degli Attavanti, Leonardo da Vinci tanulótársa és barátja, világviszonylatban is egyike a legelső illuminátoroknak. Az „igazságos" Mátyásnak, akárcsak hatalmas háborús költségeinek fedezésére, sok új adó-címet kellett kitalálnia, s a meglevő adókat sokszor kellett emelnie vagy többször is behajtania, amikor ezt a „drága" embert foglalkoztatni kezdte. A megmaradt Corvin-kódexek közül mintegy 31, és éppen a legszebbek, került ki Attavante műhelyéből. Műhelyt mondtunk, mert a 31 közül kb. 18-at lehet Attavante kezemunkájának tartani, a többit az ő modorában vagy talán előrajzolása után tanítványai kivitelezték. A másik művész-egyéniség a király budai másoló-, illumináló- és kötő-műhelyének főnöke, Johannes Antonius Cattaneo, milanói dominikánus volt, aki a királytól a madocsai apát címét és javadalmát kapta. A tőle származó miniatúrák közül talán legszebb a Cassianus Corvin-kódex első lapja. Gazdag renaissance-díszű, alul címeres, keretben négy, távlatosan egymásfölötti síkon Cassianusnak és szerzetestársainak életét mutatja be. A szöveg két oszlopban tízsornyi csak ezen a lapon, a többi helyet mind a kép foglalja el. Az ala ok és jelenetek nem-szépítő realizmusa a mai nézőt id. Pieter Bruegel képeire emlékezteti. Ugyancsak Mátyás budai könyves-műhelyében készült, legalább is Cattaneo modorában, Aristoteles pergamenre nyomtatott öt kötetének miniatúra-dísze. A most Párizsban levő munka érdekes átmeneti állomás : nyomtatás, de pergamenen, és kézzel van díszítve. Amint a papírra való nyomtatás általánossá lett, újfajta díszítő-mód jelenik meg a könyvek lapjain : a fametszet. Címlapok, belsőlapok keretei, iniciálék, fejezetnyitó és fejezetzáró díszek, egész lapos képek születnek ezzel az új technikával, és olyan-súlyú művészeket is alkotásra mozdítanak, mint Dürer. Megjelennek a nem díszítő jellegű, hanem szöveget magyarázó, képbe öltöztető nagyobb fametszetek is. A fametszet technikája, láttuk, megelőzte a betűnyomásét, talán annak anyja is volt. Most, hogy kései ivadéka hatalmas lett, kereste vele a barátságot, szívesen és gyakran jelent meg társaságában. U. n. magas-nyomással készültek róla is a levonatok, akár a betűsorokról (nyomásfelület a fadúc eredeti szintje volt, a fölösleges részeket kimetszették, ezért nem okozott semmi külön nehézséget, a sokszorosításban. De az, hogy épúgy meg is maradt a nyomtatás után, mint á betű, sok érdekes lehetőségnek nyitott utat. A