Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1942

21 oda kell állniok a gép mellé és a íorma szépségével át kell Jelkesíteniök a rideg technikát is. Fontosabb, hogy az átlagkönyv ne legyen ízléstelen, mint hogy néhány szép kézikötés napvilágot lásson. Ilyenek tehetősebb bibliofilek buzgósága miatt úgyis lesznek ezután is. Az ennek az elgondolásnak értelmében tervezett modern gépikötéseknek legszebb példányai az egész-vászon kötések. Kezdetben a kor puritán stílusának megfelelően semmi külön dísz nem volt e táblákon. A vászon anyag-szépsége, a praktikusság követelményeinek megfelelő színárnyalat, az alapszínnel egybehangolt-színű és gyakran artisztikus betű-típusú címfelírás, ennek modernvonalú elhelyezése a táblán — ez volt minden: de ezt ízléssel megtervezni alig volt könnyebb, mint egy Grolier-táblát. Később engedtek a teljes díszítetlenségből- Ma a minél kevesebb dísz, minél artisztikusabb elhelyezése a szabály. Nagyon kedvelt a nemzeti jellegű díszítmény, ez modern átstilizálásban és nagy mérséklettel alkalmazva keret vagy középdíszként finoman hat. A PAPIROS. A köny tábláját a könyv belsejével nem annyira szerkezetileg, könyvkötészetileg (főként a gyári-kötésnél nem), hanem inkább esztétikailag két dolog köti össze : az őrlap (előzékpapír) és az oromszegő. Az őrlap egyik levele a kötéstábla belső feléhez van ragasztva, a másik a könyv címlapja előtt áll. így egyrészt az átmenetet szolgálja, másrészt a címlapot védi az esetleges táblához-tapadástól, piszkolódástól. Régi értékes könyvekben az őrlap sokszor selyemszövet, néha japán fametszet finom textílián vagy papiroson ; a pergamen hártya őrlap sem volt ritka. Utóbb szatin-, brokát-, moiré-papiros vagy márványpapír, mégutóbb aprómintás kőnyomású papír szolgált előzékként. Ma rendszerint csontszínű vagy fehér papír. Komolyabb kötéshez ma is tesznek olyan diszkrét-mintás őrlapot, melynek finoman stilizált mustrái szimbolikus összefüggésben vannak a könyv tartalmával (pl. imakönyveknél aranynyomású keresztek, Krisztus-monogrammok, alfa-ómegák, stb. ; mesekönyveknél szivárványos-színű szappanbuborékok, fehérpettyes, piros gombák, stb. ; magyarság-ismereti munkáknál az alaptól egy-színben elváló, pasztellárnyalatú, stilizált ruralia-jelenetecskék). Az ilyenfajta őrlap alkalmazása azonban roppant kényes vállalkozás, mert ha nem egészen finom és művészi mintájának tervezése, nagyon ízléstelen lehet. Tehát inkább fehér \ agy pasztell-árnyalatú egyszínű őrlapot, mint vásári hatású mintázottat ! Az oromszegő az a kis bőr-, selyem- vagy pamut-szeletecske, amely a könyv gerincén alul és fölül kissé kilátszik, és az ívek enyves hátának nem esztétikus hatású felső és alsó részét takarja el. Régen a táblagerinc alatt az ívekhez hozzávarrva és ragasztva egész hát-hosszúságban futott végig az oromszegő anyaga, s így szerkezeti szerepe is volt ; ma csakugyan csak az ormokat szegi, alul és fölül külön darabocskában odaragasztott díszként. Komolyabb kötéseknél legkedveltebb a selyemnemű oromszegő. Színét a táblaszínnel vagy a könyvmetszés színével kell összhangba hozni. Az írásnak, a betűknek hordozója a történelem folyamán sokszor váltott anyagot, míg a mai papirosban megállapodott. Sőt a legelső szöveghordozó anyagok a történelem előtti idő ködébe vesznek. A szumír cseréptáblák hieroglifjeinek szögletes rajza aligha az akadálytalanul karcolható, puha agyagon vált megszokottá, hanem valószínűleg a fa rostos felületén, melyen az akadozó kés alatt minden vonal szögletessé tört. Hogy az írás legrégibb alapja a fa volt, közvetlenül nem tudjuk bizonyí-