Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1942

19 Medici-tábláktól az aranyozás bőségén kívül főleg a középdísz mintája különbözteti meg őket. E középdíszek ugyanis többnyire magyaros virágmotívumocskákból tervezett keretek, melyek a magyar, a magyar-cseh, vagy a Corvin-címert veszik körül. Nyugat-Európában csak egy századdal később lesz általános az aranyozott nyomású kötés — a kisebb, könnyebb nyomtatott könyveken. Aldus Manutius, a híres velencei nyomdász 1501-ben egy Vergiliuskötetet adott ki, és ezzel megindította kis-nyolcadrét alakú, dűltbetűs klasszikusainak sorozatát. Kézi aranyozású sötétzöld szattyánbőrbe voltak kötve e könyvek ; táblájuk eleinte még fa, később a könnyebb és hajlékonyabb kéregpapíros. Az aranyozott mintázat néhány geometrikus vonalból és a keret-vonal belső sarkait kitöltő szerény levéldíszből állt. Ezeket a Aldinákat igazi érettdíszű renaissance-kötéssé egy Olaszországban katonai és diplomáciai küldetést teljesítő francia bibliofil, Grolier fejlesztette. Eleinte még bátortalanul válnak csak el az ő elgondolása szerint készült táblák Alduséitól : kettős-vonalakként alkalmazza annak szűkszavú geometrikus formáit, és a levéldíszt megszaporítja. Később a geometrikus vonalak helyett ritkás arabeszk formájában szalagdísszel adott keretet tábláinak. A szalagok lakkfestékkel voltak színezve. A barna vagy sötétvörös bőrtáblákon legjobban a feketére pácolt szalagok mutattak. A levéldíszt finom mérséklettel alkalmazva itt is megtartotta. A Grolier-táblákat fejlődésük utolsó állomásán hajszálvékony vonal-arabeszk hálózta be egészen, úgyhogy csak a középen maradt egy kevés szabad hely a fölírásnak. Ez a sűrű ornamentika azonban, talán éppen a vonalak finomsága és a mesterien elosztott leveles-nyomatékok miatt, egyáltalán nem kelti a túltömöttség érzetét. Gazdag pompájú, de mértéket, arányt nem törő renaissance-művészet ez. Sajnos, hazánkig nem jutott el hatása, vagy inkább : akkoriban már nem voltak olyan állapotok nálunk, hogy e finom művészet megvalósulhatott volna (vallási, politikai szakadás, török, stb.). Később is mindössze egy Grolier-kötés került hozzánk, ez a kismartoni Esterházy-könyvtárban van. Az olaszok (az egészen Grolier-szerű Maiolikötésekkel és a középen elliptikus domborművekkel díszített Canevarikötésekkel) sokáig megmaradtak a nagy francia bibliofil jelölte úton. A franciák azonban újat akartak, és az eléggé jellegtelen királystílusok (I. Ferenc, II. Henrik, II- Ferenc, IX Károly) után főleg két irányban tudtak is újat mondani : a legyező- vagy pávafark-mintájú táblákkal (à 1' éventail) és a csipkedíszítésű táblákkal (à la dentelle). Ezek azonban már a XVII. és XVIII. század művészetét a barokkot tükrözik, sőt a rokokót. Ez a két típus Európa-szerte népszerű lett, és hozzánk is eljutott olasz és osztrák közvetítéssel. A kolozsvári Bornemissza-kötések és a nagyszombati egyetemi nyomda táblái, a részleteknek, főleg az apró virág-motívumoknak magyar jelleget adva, ezeket a mintákat tükrözik. A franciáktól még a napoleoni és későbbi idők egyszerű empir-kötéseit vettük át. A XIX. század elején néhány pesti könyvkötő adott ízléses táblákat ezek hatására. Egyszerű, a táblaszéleken végigfutó aranyozott meanderszalag vagy keskeny vonalkeretbe foglalt levéldísz volt e táblák minden éke. Világviszonylatban nem stílusalkotó a XVIII. sz.-i heidelbergi, boroszlói, wittenbergi mesterek kötésművészete, de nálunk főként a debreceni kötések révén jelentőségre tett szert. Barokk táblák ezek, de nem közönséges bőrből, hanem pergamenborítással. A pergamenkötés a középkorban és utána is sokáig dívott, de most festették és aranyozták a per-