Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1942

9 Nem csodálható, hogy ezek az édesanyák csak olyan fiakat tudnak nevelni, akik át tudják érteni azt, hogy „jobb adni, mint kapni"; akik képesek feláldozni mindenüket, önmagukat, életüket nemcsak kis családjukért, hanem az egész nemzetért; akikben édesanyjuk tanítása alapján szilárd meggyőződéssé válik: „Dulce et décorum est pro patria mori !" Korányi Szevér. 1942. aug. 20-án hősi halált az orosz harctéren, nyes szakaszán magyar honvédcsapatok tartják a vonalat haláltmegvető bátorsággal. Vonaluk előtt egy híd még magyar kézben van. Ennek az őrzése sok áldozatot kíván. Az őrség nap-nsp után megfogyatkozva adja át helyét a felváltó őrségnek. A jelentés szerint az orosz minden éjjel megismétli alattomos támadásait a híd őrsége ellen. A századparancsnok kiadja a parancsot : a hidat fel kell robbantani. Az aknaszedő árkászok szakaszparancsnoka jelenkezik öt emberével erre a nehéz feladatra. A bajtársak aggódó tisztelettel követik a 23 éves sápadtarcú, de elszánt hadapródot. Ok a szemükben még gyermek hadapródot féltették, csak munkájuk közben látták, hogy gyermeknek hitt hadapród, mint a bajtársait féltő atyjuk vállalja a munka veszélvesebb részét. Csak amikor maga megvizsgált mindent, akkor engedi közelebb társait. A robbantás sikerült, de előttük még a nehéz visszacsúszás, mert az orosz őrülten tüzelt. A lövéseket szerencsésen kikerülték, de éppen a kis hadapród közelében robbant egy akna. Hősünk súlyos belső sérüléseket szenvedett. Augusztus 20-án temették bajtársai az elszánt szakaszparancsnokukat. Ez a hősi halott: Varga József, intézetünknek volt növendéke, tiszletreméltó kőszegi szülők elsiratott gvermeke. Halála előtt még néhány nappal írt nekem, volt tanárjának. Soraiból mindig azt olvastam ki, hogv ő egész természetesnek tart mindent, ami vele és körülötte történik. Boldog, hogy azokban a titáni harcokban ő is résztvehet. Szíve meleg szeretete szól minden sorából. Nyugtassam meg aggódó szüleit. . . Ilyen volt ő már diákkorában is. A kötelességteljesítés csodálatos mintaképe. Neki, a gyenge szervezetű Józsinak a tanulás nehéz munka volt ; közben betegeskedik, de nem enged, kezében az érettségi. . . Alig vonszolja magát a fáradtságtól, de azért ott szorgoskodik édesanyja körül. Viszi az aprított fát, hordja a vizet, boldog, hogy segíthet. Aztán csak mosolyog. Ez a rejtélyes mosoly kísérte a mi derék tanítványunkat mindenhová. Mikor kétszer is megnyeri a helyi ifjúsági teniszbajnokságot, mikor elfoglalja helyét a városházán a nyilvántartó hivatalban, és reggeltől estig dolgozik íróasztalánál, mikor bevonul katonának és az ő százada is a menetcsapatba kerül : mindig és mindenütt ott ül az arcán az a rejtélyes mosoly, amely még a műtőasztalon sem hagyta el. Sohasem panaszkodott, csak ott egyszer operáció közben. Akkor sem a nagy fájdalmak miatt, akkor is az édesanyját kereste. Mindenki szerette. Mint katona vakmerő, bátor ; a legjobb katonám, — jellemzi Józsit a parancsnoka, — a sok nehéz harcban szívemhez nőtt ez a hős hadapród. Egyik, még 1942. július 20—21. között végrehaitott páratlan fegyvertényéért parancsnoka kitüntetésre terjesztette fel. De beszéljen a levél : „Sajnos — írja a századparancsnoka a kedves szülőknek — a Gondviselés kifürkészhetetlen rendelése nem engedte meg, hogy dicső cselekedete Varga József. Az orosz front egyik 1