Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1942
7 őrködött, és tulajdonkép közvetve e féltő gondoskodás okozta hősi halálát is! Azon a végzetes, augusztusi napon is személyesen kívánta honvédéi érdekében tüzérségünk tüzét helyes irányba terelni. Emberei hiába könyörögtek Neki, hogy ne hagyja el a biztos fedezéket; nem hallgatott rájuk. A leghevesebb tüzérségi tűzben bátran indult el életveszélyes útjára. Feladatát szerencsésen megoldotta, de visszaérkezésekor épp a fedezék mellett érte el egy gránát. Két nap múlva a szentségekkel megerősítve fejezte be fiatal életét! Egyéniségének jellemző tulajdonságait katona korában is megőrizte. Csak mély meghatódottsággal olvashatjuk azokat a sorokat, amelyekkel rajongásig szeretett, sok megpróbáltatáson átment édesanyját és bátyjának hasonlókép szeretett családját a harctérről felkereste. Mindig fájt vallásos lelkének, hogy az orosz világos célzattal állandóan vasár- és ünnepnapokon támadott a leghevesebben, és hogy e miatt a härteren nem hallgathatott gyakrabban szentmisét ! Különösen fájlalta, hogy Űrnapját is pokoli ágyúzással szentségtelenítették meg. „Míg odahaza — amint írja — megindul az Urat dicsérő körmenet, itt gránátlecsapódás és fel-felhangzó gépfegyvertűz ver fel álmodozásunkból és űzi el gondolatainkból az Űrnap ünnepi, glóriás hangulatát". Még máius végén szeretettel üdvözli a közeli viszontlátás reményében volt osztálvfőnökét és a tízéves érettségi találkozóra összegyűlt osztálytársait. egy hónappal később már ezt írja : „Talán bekövetkező sorsom előreveti ám vékát." És ez a sors 50 nappal később bekövetkezett, ő, aki édesatyját alig ismerte, előre megérezte sorsát, azt a sorsot, amelynek édesatyja is részese lett 29 évvel ezelőtt. Micsoda tragikus megismétlődése a múltnak ! Édesatyja az előző világháborúban lett falujának, a sopronmegyei Bő községnek első hősi halottja, fia a mostani világégésben lett az első bői hősi halott. Most már egvüttvan a hőslelkű atya hőslelkű fiával ! Testük messze, idegenben pihen, de szellemük, az ezeréves, harcos magyar szelleme, itt él közöttünk és élni fog örökké, mert hősi haláluk számukra halhatatlanságot biztosít. Ez a szellem tanít és lelkesít. Tanít arra, hogy mit jelent magyarnak lenni, és lelkesít arra, hogy habozás nélkül vállaljuk a magyar sorsot életünkkel, de ha kell, halálunkkal is! Korányi Szevér. Bánfia (Jäger) Dezső . | 1943 január 5_ én 32 éve s korában halt hősi halált az orosz harctéren. — 13 évvel ezelőtt hagyta el jó érettségivel intézetünket. Missziós papnak készült, de amikor úgy érezte, hogy a jó Isten nem erre a pálvára rendelte, a polgári életben helyezkedett el. A szülői házból magával hozott őszintén vallásos lelkületét, amelyet a missziós pani életre való előkészület természetszerűleg még jobban elmélyített, haláláig hűségesen megőrizte. Ebből fakadt nemes lelkületének minden jellemző vonása, elsősorban önzetlen áldozatkészsége. Ez az áldozatkészség megható módon nyilvánult meg családa iránt. Hiszen édesanyja — egy kisiparos szegény özvegye — csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudta biztosítani hat gyermekének iskoláztatását. Dezső, családjának legidősebb fiúgyermeke, mihelyt állásba jutott, minden jövedelmét családjának támogatására fordította. Valóban ó lett édesatyja után családjának gondviselő feje.
