Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1939

21 a hazájának Isten hozzád!-ot intő vándorlegény képe előtt így nyilatkozott: ez is egy újabb áldozata a kapitalizmusnak. 2. Ezen a îokon a szemlélő már helyesen fogja fel a műalkotás közérthető tárgyát, de ennél tovább semmivel sem megy. Föl sem merül előtte a gondolat, hogy művész alkotásával áll szemben. A fogékonyságnak ez az első két lépcsője esztétikán kívüli fokozat. 3. Itt a tárgy értelmi fölfogása egyesül a műalkotásnak, mint ilyennek a felismerésével. Ez tehát már esztétikai fokozat. Az érzelmi megnyílás melegsége, az érzelmi rezonálóképesség és az esztétikai műveltség a mértéke annak, hogy a szemlélő mennyire tudja érzelmileg birtokába venni a műalkotást. 4. Ez a fok a művészeké, akik kollégáik műalkotásaival állnak szemben. Bennük természetesen nem hiányzik az érzelmi odafordulás készsége, csakhogy a készség tényre váltását, épen úgy, mint a laikusoknál az értelmi egyoldalúság, náluk gyakran a kiviteli fogásoknak, az alkotás technikai részének túlzott értékelése megakadályozza. Ha ezekben a külsőségekben nem tudnak egyetérteni művésztársukkal, elzárkóznak a kép művészi hatásának befogadása elől. 5. Akik a művészi fogékonyságnak ezen a fokán állnak, szintén fölismerik és értékelik a kivitel mesterfogásait, de nem esküsznek egy határozott irány eljárásmódjára sem, és azért ez a technikai érzékenység nem lesz az érzelmi megnyílás és együttérzés akadálya náluk, sőt csak gazdagabbá és teljesebbé teszi műélvezésüket. Majdnem kizárólag olyan művészetileg művelt egyének tartoznak ide, akik maguk is foglalkoznak dilettáns módon a képzőművészetek valamelyik ágával. 6. Az utolsó fokozatba tartoznak a „tipikus műértők". Ezek művészetileg igen művelt szellemek, de épen az egyoldalú tudományoskodó szempontok (a mű eredete, kora, fejlődéstörténeti beiktatása stb.) hervasztják el bennük a legfontosabbat, az érzelmi érzékenység frisseségét. A művészi fogékonyságnak itt említett fokai közül legalább a harmadikat minden művelt embernek illik elérni. * Az értelmi egyoldalúság mellett a modern művészet megértésének második akadálya az, hogy hibás mértékegységet használunk alkotásaival szemben. Mindent a valósághoz, a természethez, vagy ami még rosszabb, a megszokott akadémikus képekhez akarunk mérni. Ha aztán ez nem megy, kész az ítélet : ez nem kép, ez nem művészet ! Riegl Alajosnak, a bécsi egyetem egykori híres művészettörténet tanárának van egy érdekes elmélete : a Kunstwollentheorie, ő ugyan a primitív népek művészetének a magyarázatára alkotta ezt az elméletet, de hasznos útmutatást adott vele a modern művészeti törekvések értékelésére is. Szerinte a primitív népek nekünk kezdetlegesnek, szokatlannak vagy egyenesen hibásnak tűnő kifejezési formái nem annyira művészeik fogya-