Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1938
33 szaléziek templomába mentünk. Az igazgató úr fogadott bennünket: az ő értékes vezetése mindnyájunk számára felejthetetlen élménnyé avatta látogatásunkat. A templom őskeresztény stílusa, csipkeszerű vasrácsa, művészi ablakai, a főoltárnak forró istenszeretetet sugárzó kánontáblái, a ministránsruhák mély hatással voltak valamennyiünkre. Áhítatos lélekkel jártunk Szent Quirinus bazilikájának romjai között is. A mozaik-részletek, a márvány falak csonkaságukban is az egésznek a nagyságát és szépségét hirdetik. Mily különös érzés volt a szeminárium kertjében kiásott ősi római úton a légiók nyomában járni! A székesegyház megszemlélése után Jákra siettünk, hogy az egykori bencés apátság ódon, szentelt falai közt ismét áhítattal és művészi széppel töltekezzünk. Meglátogattunk egy gölöncsért is műhelyében. Akár egy napig is elnéztük volna, olyan boszorkányos ügyességgel készítette egymás után a szebbnél-szebb vázákat, korsókat, csutorákat! De mennünk kellett: Szombathelyen még várt bennünket a múzeum sok-sok érdekessége, tanulságos gyűjteménye. Ki tudná megmondani, kinek mi tetszett itt legjobban ? Hiszen az egyiket az ősember élete érdekli, a másiknak a figyelmét inkább az ásványok világa vonja magára. Vannak, akiket az állattani osztály vonz, mások a néprajzi érdekességek után kérdezősködnek. Nehezen tudunk megválni ettől az épülettől, pedig még a kórház is sok látnivalót tartogat számunkra! A kazánház, a konyha és a mosoda hatalmas és ügyes gépei sokáig lekötötték figyelmünket. Mindnyájunknak szép emléke lesz ez a sikerült osztálykirándulás: áhítatunk, ízlésünk és tudásunk sokat gyarapodott ezen a napon. V. osztály. Szeptember 21-én a kőszegi hegyekben barangoltunk. Kirándulásunk végső célja Kalaposkő volt. Június 6-án és 7-én hosszabb útra indultunk. Első állomásunk Győr volt. Megilletődötten szemléltük a város nevezetességeit: az ősi, sokszor átépített székesegyházat, benne Szt. László híres hermáját, a püspökvárat, az Apátúr-házat, a bencések szép barokk templomát, a házat, hol Napoleon 1809-ben megszállt, Kisfaludy Károly szobrát. A múlt értékeinek szemlélete után a gyárvárosi modern templom a jelenre tett büszkévé bennünket. Megirigyeltük a győri bencés diákokat hideg-meleg zuhanyos tornatermükért, pompás csónakházukért, és máris Komáromba röpített bennünket a vonat. Az egész komáromi bencés gimnázium ezen a napon Pannonhalmára zarándokolt, azért a gimnázisták helyett dr. Hajdú Lukács bencés tanár úr gondoskodásából az ottani kát. tanítóképző egy osztálya fogadott és kalauzolt bennünket. A kedves és lelkes fiúk a személyes élmény melegségével tudtak beszélni Komárom szomorú éveiről, a tárgyalások napjainak túlfűtött hangulatáról és a felszabadulás öröméről. Abban a szerencsében is részesültünk, hogy személyesen megismerkedhettünk a komáromi magyarság egyik leglelkesebb és legmunkásabb vezetőférfiújával, Bíró Lucián bencés tanár úrral, aki a város látnivalóinak egy részét személyesen mutatta meg nekünk. Dobogó szívvel jártunk a szimbólummá nőtt hídon, 3
