Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1938
30 10. Testnevelés. Korunk testnevelési rendszerének és az időjárás szabta lehetőségeknek alapján állt az elmúlt tanévben is az intézet ifjúságának testi nevelése. A kora tavasszal beállott szép időjárás ez évben különösen kedvezett a szabadtéri sportok űzésének, mely az atlétikában is jó tömegfejlődést eredményezett. E mellett az utolsó hónapban előkészített évzáró ünnepélyünk jó sikerét a kedvező időjárás is nagyon emelte. Az ifjúság szép munkával és kitűnő fegyelemmel teljesítette kötelességét. Az ünnepély műsora a következő volt: 1. Felvonulás; Himnus (közének). 2. A felsős (V., V., VII.) osztályok szabadgyakorlatai. 3. Korlátgyakorlatok (válogatottak). 4. Könnyű és nehezebb fokú talajgyakorlatok (III.—IV. o., és válogatottak). 5. Sportköri bemutatók (I. o. staf. futóversenye; magasugrás; kardvívás; II.—III.—IV. o. 6x80 m-es staf. futóversenye); súlylökés; diszkoszvetés; V.—VI.—VII. o. 4x95 m-es staf. futóversenye.) 6. Nyujtógyakorlatok (válogatottak). 7. Az alsós (I.-II.-III.-IV.) osztályok szabad- gyakorlatai. 8. Súlygolyógimnasztika (VI. o.) 9. Szerugrások (válogatottak). 10. Buzogánygyakorlatok (VII. o.) 11. A tanévi sportversenyek díjainak kiosztása; Hiszekegy (közének). 12. Tisztelgő elvonulás. 11. Kirándulás. I. osztály. Szeptember 28-án indultunk útnak az osztályfőnök vezetésével, hogy megismerjük a város környékét. Először a Hétforrást kerestük fel. Megcsodáltuk a forrás környékének szépségeit. Majd merész irammal ostromoltuk meg, és foglaltuk el az Óház viharvert falait. Innét hordoztuk végig tekintetünket a vidék nevezetesebb pontjain. Átsiklott tekintetünk a határon túlra is. Ekkor hirtelen valamennyien elhallgattunk. Ebben a hallgatásban azonban benne volt gyermekszívünk erős fogadalma, sóvárgása az ezer-éves ép határok után. Azután a Vöröskeresztnél pihentünk meg újra. Nemsokára azonban folytattuk utunkat a szép őszi erdőkön keresztül célunk: a Stájer-házak felé. Itt a jó ebéd után vidám játékkal, kedves mókázással töltöttük el a délutánt. Tavaszi kirándulásunk nehezebben indult. Sokat tervezgettünk. S amikor már eljutottunk volna a megvalósításig, esett az eső. Végre, június 7-én, egy ragyogó reggelen az osztályfőnök és Szakmáry József tanár vezetésével elindulhattunk. Kacagott az erdő. Daloltak a madarak, daloltunk mi is. Minden az élet szépségéről zengett; a szívünk is . . . Aztán jött a kapaszkodó. Közben az öreg nap is elhatározta, hogy próbára teszi erőnket. De bírtuk az ő támadását is. Igaz, ha kicsit megálltunk pihenni, egy-egy madár, ha előrebbent a fák lomb-sátora mögül, szemünkbe kacagott. Furcsának találta, hogy nincsen szárnyunk, s így nehezen jutunk a magasba. A virágok azonban pártunkat fogták. Az enyhe szélben úgy bólingattak sziromfejükkel, mintha biztatnának: rajta, tovább, mindjárt
