Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1937

9 lottak a délorosz pusztákon Európa felé. A mi őseink az utóbbi utat tették meg. Valahonnan Keletről indult a magyarság és vérében magával hozta a puszták adományát: a szilaj, portyázó lelket s a szabadság szeretetét. A történeti magyar népnek születési helye ott van valahol a távoli napverte síkon, a költöző népek és fajok olvasztójában, a nyugatszibériai erdőségek és a délszibériai füves puszták érintkező határvidékén. Itt a táj már nem igazi puszta, de még nem is egészen erdő, hanem ligetes, bokros vidék, amely egyaránt alkalmas pásztórkodásra és földművelésre. Ez az ősi haza — ott valahol az Ural és a Tobol között — jó népszülő terület volt. A vadakban bővelkedő erdők, a halakban gazdag folyók, a nedves rétek, az elrejtőzésre alkalmas folyóközök és mocsarak az egyszerű igényű népnek minden szükségletét kielégítették. Itt, ezen a bozótosligetes védtelen síkságon született meg a magyar nép testileg-lelkileg, sőt nyelvünk is itt alakult ki. Itt olvadt egymásba két egészséges vérség: az Oka—Káma—Bjelája-vidéki finn-ugor őshazából keletre tolódott előmagyarok népe és az altájvidéki ogur-törökség nyugati ága. A finn-ugor ősnépből kiváló és a későbbi magyar népnek nyelvet adó előmagyarok népe a társadalmi és gazdasági fejlődésnek még igen alacsony fokán állott. Földet még nem művelt, állatot alig tenyésztett. Életszükségleteit vadászattal, halászattal és növényi anyagok gyűjtögetésével szerezte meg. Az ősi haza földrajzi adottságai miatt egyébként sem volt alkalmas magasabbfokú műveltség kialakulására. S mikor az előmagyar nép a Kr. e. V. században áthúzódott az őshazából az Uraihegységnek keleti, ázsiai oldalára, ott is hasonló vidéket talált. így ugorőseink az Ural és a Tobol közötti új hazában is folytatták korábbi, ősi életmódjukat a vérségi alapon nyugvó törzsekben. Szállásföldjeiket nyugaton az Urai-hegység határolta, s errefelé legközelebbi szomszédaik az elhagyott vogul és osztják rokonok, északon a szamojédok voltak, míg délen és keleten az ogur-törökséggel jutottak érintkezésbe. Az altáji ősnépnek bölcsője valamikor az ősidőkben szintén itt ringott Európában, az Urai-hegység nyugati oldalán. Aztán szétszóródott ez a nép az Altáj-hegység vidékére, mongol népek szomszédságába. E keletázsiai népekkel való több ezer éves érintkezés és keveredés folytán az eredetileg uráli eredetű törökség mongol faji sajátságokat öltött. Ennek a mongolossá lett ősnépnek egymástól elszakadt ágai népesítették be a Kr. e első évezredben a Kínától az Uraiig terjedő hatalmas pusztákat. Legnyugatibb águk a Tobol körül, az előmagyarok szomszédságában lakó ogurok voltak. A steppelakó ogurok kultúrája már sokkal magasabb fokon állott, mint a ligetes erdőkben tanyázó előmagyaroké. A vérségi kötelékek épségben tartásával politikai és katonai jellegű törzsszövetségekbe tömörültek egyegy választott vagy örökös fejedelem vezetésével. Nagy szeretettel űzték a lovas vadászatot. Hatalmas állatcsordáikkal ide-oda vándoroltak a füves