Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1936

7 lehet ártatlan (városhelyeken még az elemiben is), de általában a 10. évtől kezdve a fiú és leány „barátságának" alapjául szolgáló szeretet nemcsak nem önzetlen többé, hanem fölösleges és a tanulásban akadályozó hiú ábrándozássá, stb.-vé válik. Természetesen nem a megfelelő helyen és ellenőrzéssel történő' társadalmi érintkezés a veszélyes. Sőt! ez csak jó hatással van a sok szögletességben és félszegségben szenvedő serdülő fiúra. A barátságról mondjuk azt, hogy lehetetlen fiú és leány között. Ezért mondja oly találóan egy német író : „A férfi életében csak két nő foglalhat jogosan helyet: az édesanyja és gyermekeinek az édesanyja. Ami ezen két tiszta és szent szereteten kívül van, az vagy veszélyes kisiklás vagy pedig bűnös eltévelyedés." De a sok negatív megállapítás után lássuk most már a pozitív oldalt is : mit kell kívánnunk attól, akit jóbarátnak nevezhetünk? I. Az első irányító elv: Nem szereti az igazán felebarátját, aki nem szereti az Istent. Fokozottabb mértékben áll ez a barátságra: aki nem barátja a jó Istennek, hogyan lehetne az az én jóbarátom ? II. A jóbarátnak hasonló jelleműnek vagy jobbnak kell lennie, tehát olyannak, akinek komoly, nemes elvei vannak s magasztos eszményekért küzd. Teljesen áll az írás szava : „Cum sancto sanctus eris" — a szent társaságában épenúgy szent lesz az ember, mint ahogyan a molnár lisztes, a kéményseprő pedig kormos lesz. III. Harmadik elv: Az igazi jóbarát akkor is őszinte barátjával szemben, ha ez az őszinteség fáj. IV. Negyedik elv : Fele barátom minden ember, de egészen barátom csak az, aki velem együtt örvend és szomorkodik, hibáimra és kötelességeimre figyelmeztet, bajomban segít és kitart mellettem. Mert a barátság próbája a veszedelem, a nehéz helyzet. Ezért hasonlította Confucius kínai bölcs a barátságot a napórához, mely csak a derűs, tiszta napokon mutatja az időt, felleges és esős időben azonban használhatatlan. (Sárváry Dezső közlése a Képes Krónika XIX. évfolyam 3.—4. sz.-ban.) Nézzük csak az előbb említett szent jóbarátokat : Szent János nemcsak akkor volt jóbarátja az Ur Jézusnak, mikor ez boldogságot jelentett neki, a Tábor-hegy dicsőségében és az utolsó vacsora szeretettől túláradó Istenölelésében, hanem Szent János ott áll a keresztrefeszített Üdvözítő mellett is: egyedül a tanítványok közül; mikor annyian elhagyták, látszólag még a mennyei Atyja is, Szent János kitart mellette a gyalázat fája mellett is! Mivel ilyen sokat kívánunk a jóbaráttól, nem könnyű igazi jóbarátra szert tenni. Szellemesen jegyzi meg egyik írónk : „Egy valódi jóbarátért nem oly nehéz meghalni, mint nehéz olyan jóbarátot találni, akiért érdemes meghalni.. ." Nem szabad ezt a címet könnyen adogatni, mert főszabály: mielőtt bizalmas barátunkká fogadunk valakit, ismerjük meg előbb lelkét, gondolkozásmódját: „Senkit ne nevezz barátodnak vagy ellenségednek — mondja egy arab közmondás — mielőtt egy véka sót meg nem ettél vele." Vagy: mennyire igazak