Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1936
6 Ich habe die Menschen kennen gelernt, seither liebe ich die Tiere. Vagy egy másik : Flotti, Du warst mein bester Freund ! — Hier ruht unser einziger Freund, Lux. — Teddy, wer die Menschen kennt, lernt die Hunde lieben. — Mondom, hála Istennek, nálunk nem igen fordulnak elő ilyenek. De abban mindnyájan megegyezünk, hogy vágyódunk a ióbarát után. Es a legtöbb diák keres magának barátot. Ez jó, hasznos. A baj onnan származik, hogy a jó barátok mellett rosszak is vannak. „S van-e súlyosb csapás, miként a rossz barát?" (Sophokles: Antigoné.) Ezek a cimborák, akiknek hatása esetleg egy egész életen keresztül érezhető. Es a veszély épen abban áll, hogy a rosszra mindig inkább hajlik az ember természete, mint a jóra. Az egészen romlott, közismerten romlottlelkü barát, cimbora képében jelentkező veszedelemről nem kell sokat szólnunk, hiszen az ilyet minden szülő vagy nevelő könnyen észreveheti és természetesen azonnal meg is tiltja, mert a gyermek cimborája hatása alatt elhanyagolja a kötelességeit, engedetlen lesz, mocskos, illetlen szavakat használ stb. Ezeket a cimborákat legtöbbször nem iskolatársai közül kapja a diák; sokszor csak futólagos találkozás, esetleg utcai ismeretség eredménye. Ennél sokkal nagyobb veszély fenyegeti diákjainkat az idősebbekkel, mégpedig a kb. 4 — 5 évvel idősebbekkel való barátkozásban. A fejlődő gyermeki lélek ugyanis 4—5 év alatt lényeges változásokon megy át; egészen máskép vélekedik az életről egy ötödikes, mint egy nyolcadikos; egy hatodikosnak (sőt még a nyolcadikosnak is) lényegesen más a világnézete, mint pl. egy egyetemistának. Az ilyenek barátságában azért látunk veszélyt, mert igen sok szülő nemcsak hogy nem rossznak, sőt ellenkezőleg: épen igen előnyösnek látja ezeket abban a hiszemben, hogy gyermeke az idősebbek társaságában finomodik. Lehet ilyen eset is, de legtöbbször az történik, hogy ezek a 4—5 évvel idősebbek nem ismervén felelősségüket, kijelentéseikkel, felelőtlen nyilatkozataikkal ha nem is bűnös, de helytelen irányba terelik fiatalabb társuk jellemét. Tudjuk, hogy nem minden esetben van ez így, hogy nem lehet általánosítani, de mivel az élet ilyen példákat mutat, nem árt, ha erre is ráirányítjuk figyelmünket. Jó néhány évvel ezelőtt pl. megdöbbenve olvastam az újságban, hogy egyik osztálytársam, aki katonai szolgálati évét töltötte, öngyilkos lett. Ez a szerencsétlen ember már hatodikos, hetedikes korában állandóan egyetemi hallgatókkal barátkozott, az osztálytársaival legfeljebb kalandjairól tárgyalt. Ezek az idősebb barátai vitték előbb a bűnös életbe (már diákkorában), később pedig — közvetlenül a nehezen megszerzett érettségi után — a halálba. Meg kell még emlékeznünk egy másik veszélyessé válható lehetőségről: fiúknak leányokkal való „barátságáéról. Természetes, hogy olyan barátság fiú és leány között, mint 2 fiú között: lehetetlen. Egészen kicsiny korban