Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1936

67 10 órakor szentmisét hallgattak, amelyen hálát adtak a mult ajándékaiért és imádkoztak jövő boldogulásukért. Majd tisztelegtek az intézet igazgatójának távollétében Csernák Szaniszló helyettes igazgatónál és volt tanáraiknál, akikkel együtt felkeresték az intézetetet, végiglátogatták a régen látott termeket, és ezekkel kapcsolatosan felújították letűnt diákéletűk soha vissza nem térő boldogságának kedves emlékeit. Innét a temetőbe mentek, ahol megkoszorúzták a régi tanárok sírját és rögtönzött, kis ünnepély keretében áldoztak volt tanáraik emlékének. A Kat. Körben gyűltek össze ezután közös ebédre, amelyen megjelentek volt tanáraik közül Csernák Szaniszló, Korányi Szevér, Czingraber Péter, Horváth Simon, Mayer Szixtus és Somló Jenő tanárok is. A délutáni órákban újból felkeresték a bencés kertben volt tanáraikat, ahol a legjobb hangulatban az esti órákig voltak együtt. Ez most már az érettségi találkozók megszokott kerete ; ebbe színt és tartalmat az osztály egyénisége visz, amelyen belül sajátságosan érvényesül aztán az egyes öregdiákok egyénisége is. A találkozón megjelent : Bárdosi Jenő káplán, Desits István káplán, dr. Horváth Géza orvos, dr. Kniesz János adóhivatali főnök (Burgenland), dr. Kispéter-Krampol Miklós középiskolai tanár, filmesztetikus, Németh János gazdatiszt, Sághy Elek hittanár, dr Schwarz Alajos orvos, Vargha Miklós főhadnagy, dr. Wächter István S.V.D. prefektus ; a távollevők nagyobbrészt kimentették magukat. Dr. K i s p é t e r-K rampol Miklós üdvözlő beszéde : Nagyságos Igazgató Úr ! Szeretett Osztályfőnök Úr ! Főtisztelendő Tanár Urak I Tíz évi peer-gynti hányattatás után visszajöttünk ide, ahonnan elindultunk. Nem akartunk semmi nagyot és különöset, csak látni akartuk egymást és tanárainkat, hogy beszámoljunk apró életünkről. Ha akkori egyéniségemmel állanék itt, bizonyosan tarka szavakat és hatalmas barokk-mondatokat mondanék, de azóta sok minden megváltozott bennünk. Amikor tíz évvel ezelőtt megindultunk innen, azt hittük, sőt meg is voltunk győződve arról, hogy miénk az egész világ és a jövőnek merész beláthatatlan Ígéretei és lehetőségei várnak ránk. Azóta minden talpalatnyi földért, minden parányi kenyérmorzsáért könyörtelen harcot harcoltunk. Nehéz beszélni erről, mert nagyon nehéz megérteni bennünket: fáradt és szomorú életünk volt, amilyenben hosszú évtizedeken át csak kevés generációnak volt osztályrésze. Tanáraink és osztályfőnökeink számát tekintve egy kissé hányatott életű osztály voltunk, de nem is tartoztunk a kimagasló, a kivételes tehetségű osztályok közé. Talán nem vagyok elfogult, ha tíz év multával r.yugodt lelkiismerettel jelentem, hogy megálltuk helyünket; kivételes erővel és akarattal harcoltunk s aránylag egészen megfelelő eredménnyel jöttünk ide vissza. Őszinte, mély hálával köszönjük a sok hitet és a nagy akarati energiát, amellyel harcba bocsátottak bennünket. Ha latbavetem emlékeinket úgy, ahogy most együttlétünk néhány órája alatt átéltük őket, ha őszintén bevalljuk az igazságot: a tényekből nagyon kevés maradt meg bennünk. Ez mindnyájunk