Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1936

10 levés azonban nem cimboraság, bár én legalábbis nem érzem, hogy egymást felemelnénk vagy javítanánk. Testileg-lelkileg kb. egy színvonalon állhatunk. Nem rontunk, nem is nagyon javítunk egymáson, mert érezzük a teljes egyenrangúságot. Én szinte Isten ajándékát látom ebben az igazinak látszó barátságban, mert kisebb koromban nem voltak pajtásaim, vagy legalább is nem olyanok, akiket igazán barátaimnak nevezhettem volna. így hát tudom, mit jelent barát nélkül élni. Most már annyira megszoktuk, megszerettük egymást, hogy — ha csak 2 napig is, de — nem találkozunk, hiányát érzem barátomnak. Azt hiszem, én már rátaláltam igazi jóbarátomra, és ezt a szerencsét minden társamnak szívből kívánom." Az iskolai élet keretén belül a cserkészet is szolgáltathat alkalmat barátság kifejlődésére. Különösen a tábori élet romantikája, egymásrautaltsága az, ami a fiúkat egymáshoz közel viszi. Az egyik diákbeszámolóban ezt olvassuk : „Barátomat 4 évvel ezelőtt ismertem meg, őrsvezetőm volt. Példája nagy hatással volt reám. Minden célja az volt, hogy magához emeljen. Barátságomat azóta is fenntartom vele." Ezek a szemelvények minden más fejtegetésnél szebben beszélnek. Nincs semmi hozzátennivalónk ! Legfeljebb azzal a kéréssel fordulunk a kedves szülőkhöz és szállásadókhoz, hogy a tanári fogadóórákon erre a kérdésre is térjenek ki ; főként az osztályfőnök az, akit különösen is érdekel diákja baráti köre ! Gyermekünknek nemcsak lelkiélete, hanem tanulmányi eredménye is nagyon szorosan összefügg a jóbarát helyes megválasztásával ! Épen ezért a szülők és nevelők lelkiismeretbeli kötelessége, hogy a gyermekek bontakozó baráti viszonyait figyelemmel kísérve megvizsgálják az eredményt. S ha a gyermek e barátság hatása alatt jobbá, nemesebbé, kötelességteljesítőbbé, engedelmesebbé válik, igazi jóbarátra talált. Ha pedig gyermekeinknél feltűnő, esetleg sorozatos kötelességmulasztást, engedetlenséget, feleselést, illetlen kifejezéseket stb.-t észlelünk, ezekben vagy a serdülő kor jelenségeit vagy baráti viszonyainak hatását kell látnunk, de mindenképen utána kell néznünk, kik a barátai — helyesebben cimborái —, s ezektől azonnal el kell tiltanunk. Szeretnénk ezt nagyon hangsúlyozni, mert amilyen helytelen volna az, hogy nem érdeklődünk gyermekünk barátai után, vagy megkíséreljük a lehetetlent, és igyekszünk elfojtani ezt a szükségszerűen jelentkező érzelmet, épenolyan elítélendőnek tartjuk azt az eljárást is, amikor a szülő vagy nevelő egyenesen ráparancsol gyermekére, hogy X. Y -t válassza barátjául, mert az okos, kedves, jó gyerek. „Nem lehet azt parancsolni senkinek, hogy azt szeresse, kit a szíve nem szeret ..." Lehet, hogy az illető nagyon rokonszenves nekünk, de nem az gyermekünk számára. Szerény véleményünk szerint ezért a szülők és nevelők szerepe inkább negatív : meg kell elégednünk azzal, hogy éles szemmel figyeljük diákunk jóbarátságait, s csak akkor szabad közbelépnünk, de akkor aztán kérlelhetetlenül, mihelyt azt vesszük észre, kérdezősködésünk alapján azt tudjuk meg, hogy a szóbanforgó jóbarátság bármely ok miatt is nem kívánatos.