Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1935

51 olvashatjuk. Novemberben volt a tábori beszámolónk, karácsonykor a fogadalomtétel, melyen vitéz Faragó Ede országos vezetó'tiszt is megjelent. Az ő buzdító szavai nyomán született meg a karácsonyi jótetthét. A karácsonyi szünetben a soproni télitáborra készültünk. Február—március az országos riadó és kémkeresőverseny hónapjai voltak. Egy cserkésszel képviséltettük magunkat a hárshegyi országos őrsvezetőtáborozáson. Két őrsünk eleget tett a májusi portyázásnak is. — Ez az év a különpróbák letevésének éve volt. A csapat létszáma az év végén 48. A tervezett nyári táborunk Fenékpusztán lesz, a Balaton mellett. — Dr. vitéz Nagy Miklós polgármester úrnak e célra adott 50 P segítségét hálás szívvel köszönjük. Gonda Celesztin tanár. Az elmúlt nyár olyan élménnyel ajándékozott meg bennünket, melyet sohsem lehet elfelejteni, melynek emléke ott muzsikál lelkünkben még akkor is, mikor hajunkba már ezüstös szálak vegyülnek. Tizenketten vágtunk neki, hogy gyönyörködjünk a szépséges magyar tengerben. Az utat magát nagy feladat volna megírni. Szinte lehetetlen. Hisz minden percnek megvolt a maga öröme, boldogsága. Gyönyörű nyári reggelen június 24-én indultunk útnak. Velünk daloltak a sárguló búzatáblák pacsirtái. Utánunk néztek a város karcsú tornyai. Mi pedig mentünk boldogan a napfényes úton falvak, erdők, ringó búzatáblák között. Sárvárott megfürödtünk a Rábában. Aztán kétfelé szakadtunk. A vihar ötünket Gércen fogott A többi szerencsésen elérte Kelédet. Másnap aztán egyesültünk és pihenés nélkül Keszthelyig jutottunk. Fürdés a Balatonban, fagylaltozás. Itt csatlakozott hozzánk Balázs tanár úr, akivel aztán együtt nyeltük a port, együtt gyönyörködtünk a hajnali és az alkonyi Balatonban. Mert csodálatos szép volt mindig a napkelte és a napnyugta. Mikor feltüzelt a bíboros Nap, szinte zenélni kezdett az a millió szín, amely elöntötte a vizet. A nád hajladozott a szélben. A hullámok, mint valami fehér báránysereg jöttek végeláthatatlan sorokban a part felé. A faluban messze, nagyon messze hajnalt harangoztak. Minden friss, minden illatos volt Szinte már sok volt a szépség, amit ez a csodás tó adott. Egymásután értük el a fürdőhelyeket, egy-egy éjjeli pihenőt szakítva. Hévíz, Keszthely^ Balatonboglár, Szárszó, Zamárdi, Siófok voltak egymásután állomásaink. Siófokról Tihanyba hajón mentünk át, ami új élvezet volt. Itt töltöttük Péter-Pált. Este sétánk a mólón örökké felejthetetlen marad. Bársonyos éjtszaka volt. A lilásfekete égen, mint messzi, pislogó lámpások álmodtak a csillagok. A hullámok meg megújuló ostrommal verték, paskolták a mólót. Es akkor, mintha csak álomban lett volna, megjelent fölöttünk az ezüst vár : a tihanyi kolostor. A reflektorok vakító fényében olyan volt, mintha ezüstből lett volna. Alatta és mögötte a lilás feketeség ... A mólóra kiszűrődött a cigányzene ... Es akkor, mintha parancsolta volna valaki, elénekeltük könnyes szemmel : „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország." Tihanyból Veszprémnek kanyarodtunk és megtekintettük ezt az ősi, szép várost. Veszprémből Füredre, majd Ábrahámhegyre vezetett az útunk, ahol