Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1935

12 korszak-individuumot dolgoz fel, mert mindkettő határos időtartamra vonatkozik, de ezt a fejlődési gondolatot nem használhatja magyarázó elvül azt a monografia, amely az irodalom egész történetét kívánja feldolgozni.

1) A szellemi fejlődés a fejlődés másik faja, mely a tudatosság irányában való haladást jelent. A fejlődésnek ez a felfogása az ember szellemi életének szüntelen gyarapodására, értelmi erejének növekedésére irányítja a figyelmet. Minden régibb előzménye és feltevése egy újabbnak, a mult szellemi öröksége az idő folyásában egyre növekszik s ebben a növekedésben nincs megállás, vagy visszaesés. E szellemi fejlődésből származik a haladás eszméje, amely az újkor egyik legállandóbb irányító dogmája. Hegel jelöli ki a szellemi fejlődés útját, akinál a filozófia a filozófiai tudat fejlődése. Az irodalomtörténetírás csak hosszú idő múlva tudta felismerni célját, az irodalmi tudat fejlődésének leírását. Szinte egyedülálló jelenség Erdélyi János : „Egy századnegyed a magyar szépirodalomból, 1855" c. dolgozatával, aki Toldy Ferenc módszerét támadva azt írja : „El kell magunkat szoktatnunk ama felfogási módtól, hogy a szellemi életet folytonossága helyett afféle bezárolt, bevégzett időszak után mérjük." Egyedül képviseli azt a felfogást, hogy az irod. folytonos fejlődés a szellem irányában.

2) Mily következtetések vonhatók le a szellemi fejlődés gondolatából? 1. Új gondolat, új szellemi tartalom, vagy kifejezésmód csak lassan, generációk fokozatos előkészítése után alakul ki. Keresztültör azokon a korlátokon, melyek az organikus fejlődés felfogásában az embert vagy korszakot az individualitás korlátaiba zárják. 2. Ez a szellemi örökség a múltból a jelenre hagyományozva folyton gyarapszik s a tudatosodásba megy át, az öneszmélet tökéletesebb, teljesebb kifejtésébe. Az irodalmi fejlődés e leglényegesebb vonását, az irodalmi tudatot, tette meg Horváth János, az új irod. felfogásmód legkiválóbb képviselője, az irodalomismeret középpontjává, szerinte „az irod. fejlődése az irodalmi tudat fejlődésével, az irodalom története az irodalmi tudat történetével azonos, az irodalom korszakait az irodalmi tudat korszakos változásai jelentik."

8) 3. A szellemi tudatosodással együtt jár a differenciálódás. Az irod. elkülönül a szellem élet más megnyilvánulásaitól, de ez az egyre fokozódó differenciálódás az irodalmon belül is folytatódik. S minthogy az irod. örök tárgya az ember, az egyén, mintegy tükörből vissza is vetíti az emberekre differenciálódását, egyéni elkülönülését.*) Hogy az irod. tudat ismeretével tisztába lehessünk, először meg kell állapítanunk az irodalom fogalmát. Hosszú időn keresztül, míg az irod. fogalma ') Thienemann Tivadar: Id. m. Minerva, 1927. 102—103. 1. 2) Thienemann Tivadar: Id. m. Minerva, 1927. 112—115. 1. 3) Horváth János : Magyar irodalomismeret. Minerva, 1922. 206. 1. 4) Thienemann Tivadar : Id. m. Minerva, 1927, 117. 1.