Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1934

641 ségével vagy műveletlenségével, test- és véralkatával, s környezeti adottságaival : „A kalmár, az szerencsés !" így sóhajt A katona . .. A kalmár meg így kiált.. . „ . .. jobb a katonának 1" ... A jog-szakértó'. .. A földmívesnek életét dicséri. Az meg azt hajtja egyre : rNincs boldogabb a fó'városinál !" (Sat. I. I. Teljes szabadságot enged egyéniségének, vágyainak abban, hogy melyik filozófiai nézetet tegye magáévá. A boldogság állapotára vonatkozólag sem követi egyik megoldást sem, hanem amelyiket harmóniába tudja hozni hangulatának erősebb, de még a stoikus nyugalom határai között mozgó kitörésével — azt követi, azt énekli meg : „Egy mesternek sem esküszöm szavára : Egyszer tevékeny stoikus leszek S az állami élet hullámiba Vetem magam, mint az igaz erény Kérlelhetetlen ó're s harcosa ; Majd észrevétlen' visszaosonok Aristippusnak oktatásihoz S törekszem, hogy a körülményeken Én legyek úrrá, ne rajtam azok". (Epist. I. 1.) Horatius ezzel az utolsó gondolatával hédonistának vallja magát. Azt nem nagyon szokták emlegetni, hogy Horatius a hédonisták tanait is követte. Talán azért hallgatnak róla, mivel a közvéleménybe átment hédonizmust szinte kizárólag a testi gyönyör hajhászására foglalták le. Pedig maga a hédonizmus atyja : Aristippos, akit Horatius is említ, a testi gyönyörök mellé a szellemi gyönyöröket is felveszi, és a körülményeken való urrá-levés gondolata jóformán nem más, mint Aristippos gondolatának : „eho . . . kai ouk ehomai"nak verssorba szedése. A durvább hédonizmusban Horatius nem látott boldogságot. Megénekli ugyan a szerelmet, ódákban emlékezik meg Lalagéró'I, Chloéról, Lydiáról és másokról s hirdeti „Élvezd örömmel, mit a perc ád, Szakítsd le minden perc virágát, s elűzve gondod, légy vidám !" (Od. III. 8.), de nála a perc virágának leszakítása nem a durva hédonizmus megvalósítása, hanem a percek gondnélküli, vidám felhasználása. A költő Horatius nem lát igazi boldogságot a szerelemben, hisz fél a szerelem erősebb érzelmétől :