Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1934

Mátrai Rudolf f Az élet változatosság-a mindannyiunkat sokféle emberrel hoz össze. Egyesekkel hosszú időn át sűrűn érintkezünk és mégis idegenek maradunk vele szemben. Ha utaink elválnak, semmi űrt utánuk nem érzünk. Másokat elég egyszer-kétszer látni, velük csak néhányszor érintkezni, és máris szívünkbe zártuk, távozásukon szomorúságot érzünk, mert szeretnénk mindig társaságukban lenni. Ilyen, sajnos, oly ritka egyéniség volt szeretett főigazgatónk, Mátrai Rudolf, kit az isteni Gondviselés csak megmutatott nekünk, hogy annál jobban érezzük, mit vesztettünk benne. Alig egynéhányszor érintkeztünk vele, de ez elég volt arra, hogy megismerjük benne az igazi harmonikus embert. Milyen széleskörű tudás, minő mély érzelem, szerető szív, gazdag tapasztalat egyesült benne ! De lehetett-e máskép olyan embernél, aki már fiatal pap korában a félvilág beutazásából hozza eleven, szívén átszűrt ismereteit szeretett diákjai közé? Aki német, angol, olasz, francia nyelvtudásával szívja magába, olvasztja szívébe, agyába e hatalmas nyelvek irodalmának lángtermékeit ? Aki állandóan figyel, jegyez, tanul, tanul könyvekből, tanul természetből, nem azért, hogy minél több tudása legyen, hanem, hogy minél többet tudjon használni egyházának, hazájának ? Es erre volt is bőven alkalma. Az ilyen széleskörű ismeret megérdemli, hogy minél szélesebb körben világítson, az ilyen nemes szív minél többfelé akar használni. Iskolai, egyházi, politikai, tudományos és társadalmi tér mind otthonos előtte, és mindenütt méltó helyet tölt be. A mellett, hogy igazgató, majd főigazgató, ami egymagában is hatalmas munkakör, helyettes elnöke a székesfehérvári püspöki szentszéknek, tiszteletbeli tanácsosa, majd felsőházi tagja Székesfehérvárnak, tagja a Szt. István és Vörösmarty Társulatnak, a Pázmány Egyesületnek. Városának minden megmozdulásánál ott látható. De nem ezek voltak az ő főértékei. Nem ezek miatt kért helyet szívünkben. Hanem azokért a szép tulajdonságokért, amelyek őt igazán nemes emberré tették. Oly szerény volt, mintha nem is ő lett volna a feljebbvaló. Megértő, szíves, előzékeny, udvarias, finom úri lélek volt, akinek fővágya volt oly ifjúságot nevelni, amely a csonka hazát is széppé, nemessé, naggyá teszi addig is, míg egésszé tenni nem tudjuk. Adja a jó Isten, hogy míg nemes lelke az Isten boldog látását élvezi, vagy erre készül, lelkületének elvetett magja ifjúságunk lelkében százszoros gyümölcsöt teremjen. Csernák Szaniszlő.