Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1932

Fréh Alfonz (1832—1932). A kőszegi bencés gimnázium 1918/19-ik iskolaévéről szóló értesítőben rövid pár soros nekrológ adja tudtunkra Fréh Alfonz bencés tanár halálát Megtudjuk e pár sorból, hogy „1918. júl. hó 4-én halt meg 86 éves korában Kőszegen, ahol született, és ahol életéből 80 évet töltött. A gimnáziumi természetrajzi szertár szép rovargyüjteménye és növénygyűjteménye hirdeti természettudományi működését, amelyet a tudósok is elismertek. Az ősz tanítványok ma is magasztalják a Fréh bácsi szigorú, de szerető pedagógiáját. Sok egyénnek volt lelkiatyja és vigasztalója. Utolsó éveiig a munka és a szerzetesi alázatosság embere volt." Ez az egész, amit ebben az értesítőben Fréh Alfonzról olvashatunk. Kevésnek látszik, de ebből a kevésből is megítélhetjük, hogy egy nemes munkában eltöltött, egyszerű, de az utókor számára mégis példaképül szolgáló szerzetesi élet zárult le Fréh Alfonz halálakor. Fréh Alfonz Kőszegen született 1832. aug. 11-én. Itt töltötte gyermekségét és kora ifjúságát. Szülőföldjének szépséges tájai mélyen bevésődtek az ifjú lelkébe, úgyhogy már korán megtanult a természet barátja lenni. Egész lelkületének alapvonása a szülőföldnek, a természetnek a szeretete. Isten csodálatos remekművét látta az élők bonyolult világában és ez a világ lekötötte minden érdeklődését. 18"0-ben, 18 éves korában lépett a bencés rendbe, de a természetkutatás iránti hajlamát ekkor sem tette félre, hanem szorgalmasan dolgozott, hogy a természettudományokban mentől nagyobb jártasságra tegyen szert, mert ekkor már szeme előtt lebegett földi életének nagy célja, szülőföldje növény- és állatvilágának kikutatása. Későbbi nagy növénygyűjteményének számos példányát már Pannonhalmáról hozta magával, ami a mellett bizonyít, hogy hivatását már növendék korában a legkomolyabban fogta fel. Aldozópappá szentelése után 1857-ben Kőszegre került és itt is maradt egészen haláláig. Ekkor indult meg fáradhatatlan természetkutató munkája szülőföldjének bájos vidékein. Vizsgálódásainak első összefoglalását gimnáziumunk 1875/6. évi értesítőjében adta ki „Kőszeg viránya" címen. Ez a jegyzék 666 növényfajt tartalmaz. Jelmondata volt : „In magnis et voluisse sat est" (Propertius), ami azt mutatja, hogy saját maga tudta legjobban, hogy ez a jegyzéke a teljességre nem tarthat számot. Épen ezért lankadatlan buzgalommal dolgozik tovább. Lelkes példája ébresztette föl a növényvilág iránt való odaadó érdeklődést és a botanikai munkálkodást Waisbecker Antal dr.-ban, Vas megye tiszteletbeli főorvosában, továbbá Piers Vilmos jeles botanikusunk-