Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1931

ta Meglátogatta iskolánkat Schwőder Ervin dr., h. államtitkár úr és Bohn Ferenc dr. testnevelési szakfelügyelő úr is. 4. Az iskola épülete az országnak egyik legszebb és legegészségesebb helyen fekvő intézete. A tantermek világosak, tágasak. A folyosók szélesek és gazdagon vannak díszítve szemléltető képekkel. Az intézet előtt rózsaliget fogadja az érkezőt ; jobbról, balról hatalmas udvar van, külön a felsősök és külön az alsósok számára, mintahogy az iskolaépületben is más-más fojyosón vannak a kicsinyek és a nagyok. A különféle sportok és játékok gyakorlására külön játéktér van. Az iskola területét közel 500 fenyőfa szegélyezi, amelyeken túl gyümölcsösök és parkok szolgáltatják a további egészséges, portalan és festői környezetet Az egész képnek pedig az egyúttal országhatárul is szolgáló kőszegi erdős hegyek adják meg a szép, de szomorú keretet. Az iskola épülete, amelyet 25 évvel ezelőtt emelt Kőszeg városa, oly kifogástalan állapotban van, hogy szinte a legkisebb vakolathullás sem fedezhető fel rajta. Minden külső javítás nélkül éri meg építésének negyedszázados évfordulóját. A szükséges belső javítások, festések Jambrits Lajos polgármester úr és vitéz Nagy Miklós dr. tanácsnok úr jóvoltából minden esztendőben gondosan megtörténnek. 5. Vallásos nevelés. Megfontolva azt, hogy ha az iskolai nevelés nem ad Istenben hinni és bízni tudó lelket és Istenért becsülettel élni és dolgozni tudó jellemet, munkája hiába való volt, míg viszont mindent megad, ha a reábízott lelkeket erős hittel és tiszta szívvel bocsátja ki az életbe, legfőbb gondunk a valláserkölcsi nevelés volt, amelyet az 1924. évi 11. törvénycikk is sürget. Ebben a munkánkban több tényező és körülmény volt segítségünkre. A kisvárosnak romlatlanabb szelleme, az iskolánk környékének tisztább fizikai és erkölcsi levegője kedvezett az intézet ezirányú törekvésének. Továbbá az a körülmény, hogy gimnáziumunk ifjúságának több, mint harmada három kitűnően vezetett internátusnak növendékeiből toborzódott, nagyban elősegítette a tanári kar törekvéseit. Tudtuk azt, hogy a diákmisékre való kirendeléssel és az évi öt kötelező szentgyónásnak megkövetelésével még nem neveltünk vallásosságra, azért exhortációkban, közös és egyénekhez intézett búzdításokban arra törekedtünk, hogy a szentgyónást, mint a lélektisztulásnak legmélyrehatóbb módját, a szentmisehallgatást és szentáldozást, mint a lélekgazdagodásnak páratlan eszközeit megszerettessük annyira, hogy azokat diákjaink maguktól is óhajtsák és keressék. A benediktinus: liturgikus, „sentire cum Ecclesia" szellemet a Liturgikus Naptár bevezetésével is óhajtottuk erősíteni. A lépcsőbejárattal szemben díszes keretben, üveg alatt helyeztük el a napi és a másnapi ünnepnek jelentőségét ismertető sorokat, hogy azokat diákjaink egy nap többször is látva és olvasva lelkükbe szívják az ünnepek szellemét. A Somló Jenő tanár úr készítette gyönyörű rajzokon a megfelelő kísérő sorokkal és jeligékkel, mint gyönyörű