Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1931
12 ladtak és fölül a falakon keresztül kévéket és szalmát, aztán utána parazsat dobtak, ezek a fára estek és meggyuladtak. Mikor a törökök ezt látták, igen megrémültek és a fahalmazokkal sem mentek semmire. Levertek lettek. így végül augusztus 27. napján délután egy erős rohamot intéztek és 28-án'korán reggel és egész nap a török szultán legfelsőbb parancsára a legerősebb és leghatalmasabb rohamozási végezték egészen délután 1 óráig. Végül is a törökök zászlóikkal a falakra jutottak, azonban Isten segítségével a keresztények a falakon a törökök négy zászlóját elvették és a törököket a falak tetején leszúrták, levágták és lelőtték. Amikor a török látta, hogy a keresztények ilyen erősek és bátor szívűek, egészen megzavarodott. Midőn egész táborával 25 napig táborozott Kőszeg alatt, barmai, emberei, nagy éhségtől és gondtól gyötrődtek, nem akart tovább maradni, hanem minél előbb, míg tisztességgel lehet, el akart vonulni, csak hódolatot és békét keresett a várkapitánynál az udvarral szemben, és béke is lett. Ezután két napon egymásután és még a harmadikon is békében elvonult. Ezen a kőszegiek Isten nagy kegyelméből igen örültek, és Istennek dicséretet, hálát adtak." „Ebben a Kőszeg város ostromában mindent egybevéve 418 ember halt meg és ennyit lőttek le. A török szultán az ő derék és bátor törökjeit, akiket Kőszeg falainál agyonlőttek, vagy akik ott meghaltak, igen sajnálta, de hogy hány maradt ott holtan, a kőszegiek nem tudják, de igen sok." „Jegyezzük meg a dicső várúrnak, lelkipásztornak, városbírónak, tanácsosoknak és vezető embereknek a neveit, akik akkor, mikor a török Kőszeg városát ostromolta, tisztséget viseltek, negyedek mesterei és parancsnoklók voltak, nevezetesen : a várúr Jurisich Miklós úr volt, lovag, róm. cs. fölség tanácsosa, Sz. Vid és Kőszeg kapitánya, ez az úr aztán az ő Kőszegen tanúsított derék és kiváló viselkedéseért báróvá tétetett ; a lelkipásztor Alts Mihály volt, nem történt baja ; a városbiró Rempl István volt, egy karján meglőtték ; a tizenkét tanácsos és egyúttal negyedmester : Erdős Pál, Keszner János, Bedőcs Miklós, Lederer Mátyás, ezeket mind a négyüket a falakon lőtték le. Slaher András a falakon betegedett meg és házában halt meg, Schwankler Pongrác, Markó Bálint, Plickenofen Mátyás, Kőszegi Ulrich, ezek négyen megsebesültek a falakon, Csó Mihály, Drackner István, Vörös Benedek, e háromnak semmi baja sem történt ; négy alkapitány, kiket a város polgársága választott meg: Bedőcs András, Lederer Mátyás (kiről előbb szó volt,) Schneider Márton, Kramer János, mind a négyet lelőtték ; az őrség feje Kromoser György, nem történt baja; zászlótartó: Igl János megsebesült; három őrmester : Schwankler (szűcs) Hermann, Schmid Péter (e kettőnek semmi baja sem történt), Schuster Erhard, lelőtték ; tűzmester : Forintos Mátyás, nem történt baja; a jeladót lelőtték, a trombitás (sípos) megsebesült." Elhalt tehát 4 tanácsos, mind a 4 alkapitány, 1 őrmester és a jeladó a városi hivatalviselők közül. Az elvonulásban maga a török is a fölényesség látszatát akarta megőrizni, nem kell csodálni» hogy Dselálzáde is ilyen hangon ir róla:
