Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1929

43 Storno úr műtermeit is. Megnéztük a szt. Mihály, szt. Lélek templomokat, majd a bencés gimnáziumot és bencés templomot. Az úton is, amerre csak elhaladtunk, de különösen a nevezetes épületeknél mindenütt Horváth Detre dr. kimeríthetetlen magyarázatából gazdagodtunk. Este fáradtan, de lélekben gazdagodva szálltunk vonatra. A vonatban a fiuk tréfás kabarékkal, dalokkal szórakoztatták vezető' tanáraikat. V

2ll-kor érkeztünk csendesen pihenő városunkba. A fiuk hálából és köszönetül díszmenetben vonultak el a vezető tanárok előtt, hogy az utolsó „oszolj" vezényszó után pihenőre térjenek a felejthetetlenül kellemes nap emlékeivel. Az I. és II. osztály jún. 10-én Jákra rándult ki. A két osztályfőnökön (Grássánovits Leó és Turner Ottó) kívül kirándult Csernák Szaniszló h. ig. és Dr. Berta Orbán bencés tanár úr is. A fiukkal volt Gribács Lajos vasutas árvaházi igazgató úr. Horváth István jáki plébános úr szakszerű és élvezetes vezetése mellett megnéztük a középkori építkezés egyik legszebb emlékét a jáki apátsági templomot. Láttuk a különböző korok kezevonását a templom építésében, csinosításában ; láttuk a kölönböző korbéli restaurációk nyomait. Különösen érdekes volt, hogy a fiuk fogalmat tudtak alkotni maguknak az egyes restaurációk praktikus oldaláról és a restaurátorok esztétikai érzékéről. A jáki apátsági templom középpontja a vidéknek ; azon korban kezdték építeni, amikor még érvényben volt Szent István törvénye: minden 10 községnek egy temploma legyen. Tömör, hatalmas terméskövekből álló épület, szinte jelképezi a keresztények Úristenének hatalmát a pogánysággal szemben, amelynek pusztítását bizony e vidék is észlelte. Az egész környéken uralkodik ; valóban mikor Kisunyomnál megláttuk a messze távolban (5 km.) égfelé mutató kettős tornyot, nem felejtettük el felhívni ifjúságunk figyelmét arra a tényre, hogy így mentek valamikor, a magyar előidőkben, a világosság felé törekvő ősök Jákra. A templom megtekintése után megszemléltük az egykori bencés apátság helyét, majd énekelés közben (amire külön készültek a kis diákok), ízletes ebéd elköltése után kivonultunk a kisunyomi állomásra ki gyalog, ki kocsin, ki autóbuszon. Legjobban sajnáltuk az autóbuszon levőket, mert az út Kisunyom és Ják között, olyan rossz, kogy aki nem próbálta, fogalmat nem is tud alkotni róla. Szombathelyen, a múzeumnál már várt ránk báró Miske őméltósága, múzeumi igazgató úr, aki szemléletes módon, a gyermeki lelket lebilincselő előadásával másfél órán keresztül bemutatta a múzeum érdekességeit. Legjobban tetszett a fiuknak — természetesen koruknak megfelelően — az álattani rész. Fogalmat alkottak a mammut nagyságáról, amelynek egy zápfogát látták. Érdeklődéssel nézték a szabadságharc korából származó zászlókat és a XI. századtól a jelenkorig előforduló fegyverzeteket. Megcsodálták a láncos-golyós ágyút és elképzelték, milyen pusztítást tudott véghez vinni az emberek sorai közt. Mivel Szombathelyre díszlépésben vonultunk be elterjedt a híre, hogy idegen diákok érkeztek és a Múzeumba mentek. Ennek megfelelően befejezve a Múzeum látogatását már várták a fiúkat a fagyialtosok.