Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1929
R mi tanítuányunk. A mi tanítványunk volt fiával együtt az édesatya ! Az új magyar glóbuson minden forrott, minden izzott és lángolt. Az ifjú fejedelem feszülő karja bizonytalanul ingadozott a kormánykeréken. Ekkor szembejött vele szent Benedek, aki a népvándorlás apokalyptikus zűrzavarában szilárd rendet teremtett s e renden, mint sziklabázison, megkezdte a dicsőséges keresztény középkor fölépítését. Szent István töprengés nélkül Benedeknek, az utolsó nagy rómainak nyomába lép s a Krisztus szellemében alkotó örök tevékenységnek lesz fejedelmi apostola, a magyarországi actio catholica-nak született patrónusa. Árpád a futó szállásokról új hazába : István Ázsia pogányságából új világba, a keresztény Európába, a halál árnyékából egy dicsőséges évezredbe vezette népét ! Az atya a küzdelmes élet ideális harcosa. Es a fiú ? A fiú, a legendák szépséges és szent királyfia pedig a Krisztusban tökéletes élet kialakításának győzedelmes, örökké ifjú mintaképe. Cseng a kupa, hevít az ital, gyújt a dal, vadul száguld a vér, kéjt ád a bün és az új haza nyers magyar ifjúsága éli a maga ázsiai, vad ösztön-életét : Imre pedig . . . Imre pedig egy szent életű család puha, meleg tűzhelyénél növekedik vala bölcseségben és kedvességben Istennél és embernél. Es íme, midőn benne is föltámad a tavasz hulláma, benne is megindul a minden ifjak legkeményebb küzdelme: szembejő vele az önfegyelmezésnek, az életszentségnek nagy mestere, a nagy Szent Benedeknek szent tanítványa, Gellért, a velencei Szent György monostor apátja. Es míg annyi ifjú társa önnön vérét bűnben pocsékolja, és míg a pogány örömökbe vércsevíjjogással bele-belekurjant a vérszomjas „huj, huj !" : Imre, az ifjú, a szép királyi herceg, a körötte imbolygó, csábító kísértések szédítő ostromában nyugodtan, csendesen, a héroszok biztos önuralmával föllép az oltárra — szentnek, fölszáll a magyar égboltra — hivogató, védelmező ragyogó csillagnak, a fertőzetlen harcok diadalmas harcosának ! A legszebb győzelem, melyet önmagunkon aratunk: hirdeti szent Imre évszázadokon át egy, szilaj mulatságokban, harci kalandokban vérét tékozló nemzet fiainak. Hirdeti, mutatván az utat, a tisztaság útját, egyesnek és nemzetnek — az örökkévalóság felé ! Ezen az úton, a fegyelmezett, szép élet útján, járt Szent László, a Bélák, Nagy Lajos, Hunyadi János és a többi hős beláthatatlan légiója, kiknek domború mellén megtört a vad keletnek minden támadása ; kiknek haló élete árán zavartalanul fejlődött a művelt Nyugatnak keresztény kulturája. S kiknek országa ma a művelt Nyugat „szives hálájából" — csak azért s
