Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1928

14 teken délután 3 óráig bó'jtölnek. Bor is van az asztalon, de önmegtagadásból kevesen nyúlnak hozzá. A két tál ételt azért rendelte el Szent Benedek, hogy aki az egyiket nem szeretné, a másikból ehessék, hogy senki se zúgolódjék. A gyermekekre, gyengékre és betegekre külön gondja van az apátnak. Épp most is érdeklődött utána, hogy mit főztek számukra. Vége az ebédnek. Egy kis sétát teszünk, és úgy jutunk a kolostor kapuja felé. Az edények csörgésére leszünk figyelmesek. A környék szegényeinek osztanak ebédet. Ügy láttuk, a kolostor nagylelkűen gyakorolja velük szemben az irgalmasság testi és lelki cselekedeit. A testvérek ezalatt a négyzetfolyosón (quadratura) a Szentírást vagy a szentatyákat olvasgatják, a gyöngébb szervezetűek azonban a nagy meleg miatt celláikba vonulva, sziesztáznak. De hamarosan folytatják kijelölt munkájukat. Az apát, vagy valamely idősebb rendtag végigmegy közöttük, és ha valaki nehézségekkel küzd, vagy más munkába állítják, vagy segítőtársat adnak melléje. A testvéreket elhagyván, a kolostor gazdasági udvarát tekintjük meg. A fogadott szolgák, kocsisok stb. lakásai mellett megyünk oda. A lóés tehénistállók, a juhaklok és sertésólak vannak itt. A baromfiudvar különféle szárnyasokkal van benépesítve. Alig lépünk ki innen, testvérek érkeznek meg egy nagyobb missziós munkáról. Nem beszélnek semmit sem élményeikről. A rosszat, amit az uton láttak, nem mondják el, a jóból is csak azt, ami után az apát vagy prior érdeklődik —- mert a Regula úgy parancsolja. Az apát dicséretéből következtetjük, hogy a rájuk bízott munkát az Isten dicsőségére végezték el. Este 6 óra körül, de még napvilágnál, felhangzik az alkonyati zsoltárimádság (vesperás), melyet nagyobb pompával végeznek, mint a többit. Ezután már csak a vacsora és aprólékosabb, kiegészítő munkák vannak hátra. Az utolsó lelkiolvasmányt is most végzik a testvérek. így oszlott meg a szerzetes napirendje imádság és munka között. A nap 24 órájából Isten-szolgálatra 4, olvasmányokra 4, testi munkára 6 és fél, étkezésre 1, alvásra pedig 8 és fél óra jutott. Bármivel foglalkoztak a szerzetesek, lelküket napjában nyolcszor emelték az Istenhez, és ezen nyolcszori zsoltározásukkal megszentelték a napot és Istennek ajánlották munkájukat. így lett a bencés szerzetesek programmja : ora et labora (Imádkozzál és dolgozzál !) Mikor vége volt minden napi munkának, még egyszer az imaterembe gyűlt össze a szerzetes család. Hallgatom őket . . . Esti hangulatot lehelő zsoltáraikkal engem is Istenhez emelnek. Csend. Majd újból halk ima. Az apát kezdi a Miatyánkot ! . . . „Bocsáss meg nekünk, miképen mi is megbocsátunk . . . ." Azután feltör a legszebb fohász, melyet Krisztus Urunk a Föld borzalmas elsötétülése közben végkimerülésében mondott a keresztfán : „In manus tuas, Domine, commendo spiritum meum" („Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet !)