Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1928

12 zően csillog le ránk. A Nap épp most búcsúzik tőle, Hogy holnap ismét elsőnek üdvözölje. Ide tartunk. Nehezen jutunk fel. A zökkenőknél a szekér majd kirázza lelkünket. Végre ott vagyunk a hatalmas épülettömb kapuja előtt. Alig adunk jelt a kapukopogtatóval, máris halljuk egy öreg testvér hangját a kapusszoba felől. A „Deo gratias"-t értjük meg belőle, miközben kaput nyit, és békecsókkal üdvözöl bennünket. Hét óra után vagyunk. A kolostorban teljes a csend. A szerzetesek most mennek celláikba pihenni. Csendben, hangtalanul, mert az esti hálaadó ima és a lelkiismeretvizsgálat után senki sem beszélhet. A kapus testvér segédje hívja a házgondnokot, aki mindjárt ott terem, és megáld bennünket. Azután alázatosságának kifejezése végett megmossa lábunkat, majd vacsorát hozat és elbeszélget velünk. A vendégek miatt meg szabad szegnie a csendet ! A vendégek épületében vagyunk már, midőn búcsút vesz tőlünk. Éjfél után 2 órakor megszólal a kolostor harangja. Hívja a szerzeteseket az éjjeli zsolozsmázásra. A dormitorium (hálóterem) megélénkül. Hamar rendben vannak, hiszen, hogy az istenszolgálatra mindig készen legyenek, szerzetesi ruhában feküdtek le. A gyertya gyújtogatásával sem kell vesződniök, mivel egész éjjel világosság van az alvóteremben. A kóruson máris kezdik a „Venite, adoremus" alaphangulatú zsoltárt, amely alatt egybegyűl az egész család. Ha valaki elkésik, az utolsó helyre áll. Hetenkint külön kijelölt testvérek kezdik a zsoltárokat és a szent olvasmányokat. Ezeket vagy recitálják vagy éneklik aszerint, amint az istentiszteletet egyszerűen vagy ünnepiesen végzik. Vigyáznak arra, hogy amit ajkuk mond, szívük érezze. Óvakodnak a hibától, mert Istennek a legtökéletesebbet kell adniok. Ha mégis becsúszik valami hiba, önként jelentkeznek az apátnál, és bocsánatot kérnek tőle : a Krisztus helyettesétől. Ha ezt elmulasztanák, büntetést kapnak. A titkos vétségeket ellenben csak a lelkiatyának vallják be. Már jóval elmúlt 3 óra, mikor vége lehetett az istentiszteletnek. Utána — elégséges tekercsek és könyvek hiányában — a zsoltárok szövegének tanulása következett. Hajnal kezdetével újból együtt van a testvérek serege, és zengik a „Laudes"-t, melynek végén az előljáró elmondja az Ur imádságát. A napi munkát 6 óra körül kezdik meg rövid negyedórás imával. A zsoltározások bevezető, hangos fohásza még ma is az, amit Szent Benedek e reggeli imádság számára megállapított: „Deus, in adiutorium meum intende ; Domine, ad adiuvandum me festina !". („Istenem, figyelmezz segítségemre ; Uram, siess megsegítésemre !") Vasárnapokon ezt a reggeli imát szentmise követte, amely alatt szentáldozáshoz járultak a testvérek. Itt látjuk, hogy a belépés •deje szerint van megállapítva a testvérek sorrendje. így térdelnek az Ur asztalához is. Reggeli után felveszik a testvérek a skapulárét (kötényt), hogy reverendájukat az elpiszkosodástól jobban megkímélhessék. Erre az apát áldásával munkára - indulnak. Egyik csoport a kertbe, másik a rétre, ismét mások a szántóföldekre, hogy így „a saját kezük munkája után éljenek." Akik a kolos-