Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1928

intéssel és fenyítékkel akar javítani ; a nagyobb bűnöket pedig a testvérek közösségéből való kitiltással. Megrögzöttség esetén azonban a kolostorból való eltávolítás büntetését sem átallja kimondani. A kolostorban élő' gyermekek büntetése a bojt és a bot. Jól tudta Szent Benedek, hogy korának vad, fékevesztett indulatait a szerzetesruha nem födi be teljesen a beöltözésnél, és a szerzetesi életben is előfordul, hogy az emberi gyarlóság a test akaratát juttatja érvényre a lélek energiájával szemben, azért a római jogász szigorúságát enyhíti nála a családatya körültekintő szeretete. Méltányos és megértő lélekkel külön utasításokat ad arra, hogy mikép kezeljék a gyöngéket és a betegeket. Azt akarja, hogy a kolostorban mindig csendes béke és az isteni öröm uralkodjék. Nem akar látni sem szomorú, sem zúgolódó testvéreket, azért felhatalmazza az apátot, hogy a viszonyok és a körülmények, hely és idő szerint szabja meg a testvérek foglalkozását, a ruházat minőségét, továbbá az étel és ital mennyiségét. Ebben maga jár elől jó példával, midőn külön napirendet szab a téli, a nagyböjti és a nyári időszakra, a vasárnapra, a szentek ünnepeire és a hétköznapokra. „Hogy senki se szomorkodjék," mindenki azzal a mértékkel kapja a szükséges dolgokat, mint ahogy rászorul, de „túlságos igényeket senki se támasszon." Mindent a maga idejében kell kérni és kiosztani. A Regula bölcs mérséklete nyilvánul abban is, hogy Dávid 150 zsoltárát egy héten csak egyszer mondatja el testvéreivel (noha más szerzetesek naponkint elimádkozták), mert „nem a sok szóban, hanem a szív tisztaságában nyerünk meghallgatást." Ezen intézkedésével lett Szent Benedek a breviárium (rövidített imádság) megalapítója. Noha azt látjuk, hogy Szent Benedek bizonyos dolgokban számol az emberi gyöngeségekkel, a vallás és erkölcs dolgában azonban szigorúan tartja magát az Úr törvényeihez, a Szentírás parancsaihoz és a szentatyáktól eredő hagyományokhoz. Sarkalatos elve, melyet többször hangoztat: elhagyni mindent, hogy megnyerjük Krisztust; Krisztus szeretetének semmit sem szabad elébe helyezni ! De emellett ismételten figyelmeztet bennünket, hogy a nehézségektől, melyek minduntalan felbukkannak, ne ijedjünk meg. A Regula józan realitása tág teret nyit az erőseknek, hogy az előírt kötelességnél többet tehessenek, de tekintetbe veszi a gyengéket is, hogy a nehéz előírásoktól, parancsoktól meg ne ijedjenek. Ezért csak annyit követel Regulájában, amennyit a természet szigorú parancsa megkíván. Mivel a tétlenség a lélek ellensége, a szerzetesnek hol szellemi, hol kézi munkával kell foglalkoznia. Ezért az imádság és munka tölti ki egész életét. Szent Benedek szerencsés kézzel oldja meg az imádság, valamint a szellemi és testi munka összekapcsolását. Mindegyikkel az öntökéletesedést célozza, melyre a szerzetes fogadalmat tesz. A nagy rendalapító az imádság végzésének módját és idejét a legpontosabban meghatározza ; a szentmisét a kolostorba felvett áldozópap mondja. Ebben az időben u. i. a szerzetesek között ritkán találunk felszentelt papot,