Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1926

51 járt nála, mindig szeretettel ölelte körül Magyarországot, mindig han­goztatta, hogy a magyarokat szívvel-lélekkel szereti, és kivánja nekik a minél előbb való feltámadást. Reá emeli a főapát poharát, majd Magyar­ország kormányzójára, az otrantói hősre, ki a nemzet őszinte tiszteletének tárgya, ki hozzájárult a nemzet megszilárdításához; akinek egyéni tel­jesítményét hódolattal veszi körül. Ebből a hódolatból fakad a főapát kívánsága, hogy a kormányzó a boldog Magyarországot egészben látva éljen. fambrits Lajos polgármester pohárköszöntőjében Kőszeg kultur­város mivoltát szögezi le. Ez nem az ő megállapítása, megállapították már a délelőtti ünnepségen, hogy Kőszeg a tudományok végvára. Maga a - szab kir. város közönsége is mindig megértő szeretettel és nagyrabecsüléssel viseltetett a kultura hatalma iránt. Olyan közönség lakja a várost, mely nem riad vissza áldozatoktól. — De a város ereje csekély és mindig jólesett, ha a kormány elismerte és méltányolta az áldozatkészséget. A kultusztárca élén olyan kormányzó áll, akiről han­gosan el lehet mondani, hogy Magyarország legnagyobb kultusz­minisztere. Ő olyan programmot adott,_amely programm megvalósulása a csonka haza feltámadására vezet. Ö mondotta, hogy ennek az or­szágnak Európa keletén a kultura fegyverével kell legyőzni ellenségeit. Ennek a nagy magyar kultuszminiszternek egészségére emeli poharát és kéri képviselőjét, akit az Isten sokáig éltessen, hogy tolmácsolja neki Kőszeg sz. kir. város hódolatát és szeretetét, hogy magasztos, gyönyörű programmja minél előbb megvalósuljon. Németh Imre pápai kamarás, a zárda igazgatója beszédében Kőszeg 12 iskoláját vezeti kézen lélekben a főapát elé, hogy szeretettel meg­köszönje azt a nagy jóságot, amelyet a bencés-rend minden iskolá­jában kiáraszt. Arra kéri, hogy miként az egyiptomi József gabonát adott testvéreinek, ugy adjon a bencésrend szeretetet az „obedientia, ordo, caritas" szellemeben. Isten éltesse a főapátot és a bencés Rendet. Kincs István apátplébános, Pannonhalma es a magyar nemzet össze­tartozandóságát állította virágos, költői nyelven a jubilánsok elé. Ezt az országot a küzdelem és a kereszt tartotta meg, amelyet Pannon­halma várfokára tűztek fel a bencések. Ebből a keresztből sok vigasz­talás, kultúra, élet és energia fakadt, és ebből táplálkozott a nemzet. Arra kéri az Istent, hogy azokat a bencés apostolokat, akik 1000 évvel azelőtt a keresztel jöttek az országba, áldja meg mind a két kezével. Majd Lingauer Alpin országgyűlési képviselő jól ismert, Kőszeget mindig szerető arca tünt fel a virágok érdijéből, hogy néhány gyönyörű szóval áldozzon a magyarság szerepének. Évszázadokon át az a szerep jutott a magyarnak, hogy a kard hatalmával védje a nyugati kultúrát. Most megfordult a világ. Most az a szerep jutott a magyarnak, hogy a kultura fegyverével védje Nyugat fegyvereivel szemben Magyar­országot. A kultúra vezérkara mérkőzik most a fegyverek és diplo­mácia vezérkarával a tudás mezején. Erre a vezérkarra emeli poharát. Emeli a művelődésnek, a keresztény művelődésnek, a keresztény magyar művelődésnek vezérkarára: a szerzetes tanitórendekre. Kiváló nemes munkájukért fogadják a nemzet háláját, szeretetét, köszönetét, el­ismerését. 4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom