Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1926

81 kája a gyermekkar, férfikar, vegyeskar és szólókar különbözőségei miatt volt nehéz. Itt is hosszú, szívós munka folyt. A próbáknak arányban kellett maradniok a szorgalmi idővel, lévén a jubileum év végén ; precíz időbeosztással volt ez csak lehetséges. A VIII. öntanulóit mentesíteni kellett a szereplésektől. Pedig köztük volt a legjobb hanganyag. Mindezeket figyelembe véve nyugodtan állíthatjuk, hogy tanítványaink munkája „ünnepi" munka volt, méltó a nagy múlthoz, példa a jövőnek. Fiaink megértették a rendezőtanár szándékát, megértették történelmi feladatukat, s büszkék lehetnek arra, hogy a gondviselés őket tette a jubileum ifjúságává. Őrizzék meg mindig is a nagy vállalkozások szellemét, az önfegyelmet, a szívósságot, az akadályokkal való szembehelyezkedést; ez jellemet, erőt, energiát fejleszt, mely babérokat terem. Este 3/*9-kor a mostani és a volt diákság lampionos felvonulásra gyülekezett a gimnáziumban. 9 órakor indult meg a hosszú menet, legelői a városi zenekar, utána a jelenlegi növendékek, majd az öreg diákok, mindenki kezében lampion. Gyönyörű látvány volt, amikor a sok száz ember lekanyarodott a bencés székház elé, hogy ott üdvözölje a jubileumra megjelent főapátot és a ginnázium igazgatóját. A székház előtt az ifjúsági kar énekelt, majd Fuchs Ferenc körmendi esperes-plébános vált ki az ünneplő közönség köréből, hogy üdvözölje a főapátot. Lelkes beszédében kitért arra, hogy a kőszegi bencés diákok úgy vonulnak fel ez alkalommal az ősi kőszegi utcákon, mintha majálisra jöttek volna. A régi bencés diákok is fiatal diákoknak, gyermekeknek érzik magukat. Úgy érzi, hogy ma a fiatalság ünnepel. Hiszen, bár 250 éves a kőszegi gimnázium, mégis fiatal. Boldogan jöttek a főapát úr elé, hogy kimutathassák szeretetüket azon anya iránt, azon bencés rend iránt, mely nevelte őket. A sok szeretetért boldogan mondanak köszönetet. De maguk számára is erőt merítenek e gyönyörű ünnepély alkalmából, mert Kőszeg vára nemcsak a régi történelem emléke, hanem Kőszeg város ma is rvár, melynek jubiláló intézete harcosokat nevel harcra és életre. Úgy neveli tovább a katonákat, hogy a régi lélekkel és szellemmel foglalják vissza Nagymagyarországot. Az éljenzés lecsillapulta után dr. Bárdos Rémig pannonhalmi főapát válaszában megemlékezett a nyolc év előtti időről, amikor ugyanabban az ablakban állott, ahol most, de akkor fegyverek csillogtak, és fegyver volt feléje szegezve. Nem jóakaratból, nem szeretetből. És most, 8 év multán, itt látja a régi és új diákok nagy seregét, akiknek szíve feléje irányul. E szívekből a szeretet sugárzik és megbecsülése a Rendnek, amelynek Isten őt fejévé tette. Hálás szívvel köszöni a megnyilvánuló figyelmet és szeretetet. Búzditja őket, hogy harcoljanak továbbra is eszményi szilárd lélekkel Istenért, királyért és hazáért. A szívekig ható beszéd után a menet tovább mozdult egy kissé, hogy újra megállapodjék a plébánia előtt. Itt dr. Freyberger Jenő ügyvéd üdvözölte a város apátplébánosát: A gimnáziumból, a bencés rendháztól hömpölygött ide a szép szines díszfolyam, hogy körülölelje,