Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1921

3 trónra-lépése után hamarosan a függetlenségi célok harcosaiból nevezte ki kormányát; mikor hozzáfogott az önálló magyar nemzeti hadsereg megteremtéséhez. De kora demokratikus eszméinek is hive volt, hiszett az általános titkos választójog alapjára helyezkedett. Volt egy másik, szomorúbb öröksége is. Családjának, helyesebben Bécsnek a magyar állammal szemben a múltban követett politikája sok keserű emléket váltott ki a magyarság lelkéből. Ez bizalmatlanságban, néha gyűlölködésben, söt harcban is kifejezésre jutott. De Károly egyénisége alkalmas volt e szomorú örökség következményeinek megszüntetésére. Magyar szellemű neveltetése, a magyarok iránt érzett szeretete, uralkodásának nemzeti törekvéseket felkaroló iránya, mind feledtethették volna a mult keserű emlékeit. Hiszen a mult minden bajának oka, a Béccsel való összeköttetés, épen Károly nemzeti politikája következtében szűnő félben volt. A Habsburgiak trónjajutásakor a három részre szakadt Magyarországból épen a legkisebb rész jutott kezükre s ez a politikai szempontból súlytalan rész nem irányíthatta az uralkodó ház európai politikáját, hanem a magyar érdek esett természetszerűen áldozatul. Mikor azonban az ország épen az uralkodó ház fáradozása folytán felszabadult a török hódoltság alól, mikor a nemzet visszanyerte egységét s vele politikai súlya is emelkedett, az egységes nemzet ereje egyre parancsolóbb helyzetet biztosított Magyarországnak a Habsburgiak monarchiájában. S ez a döntő befolyás épen Károly uralkodása idején, a világháborúban fejlett ki legjobban. Merthát Károly a világháborút is örökölte. Emberszeretete és igazságérzése az első perctől kezdve a háború befejezésére sarkalták. Nem rajta mult, hogy nem sikerültek különbékére irányuló tervei. Mint embernek, szintén volt öröksége. Ez a Habsburgi és Habsburg-Lotharingiai-ház katholicizmusa volt. Nem külsőség ez nála, hanem bensőséges mély hit, a hit szerint való, az Oltári Szentséggel egyesült élet. S ebből a lelkületéből folyt az uralkodónak s embernek minden tette. Ez tette családi életét közvetlenné, boldoggá s mindenki által becsültté. Mélységes hitéből, az Oltári Szentségből merítette erejét a rá váró küzdelmek s a reá mért csapások elviselésében. S ez az erő lankadatlan volt a szinte minden remény kioltására alkalmas csapások, a szinte minden szeretetet megfojtó hálátlanság támadása alatt is. Mert gonosz munkát kezdtek ellene. Mint királyt megrágalmazták, mint embert gyalázták. Aztán menekülni volt kénytelen saját alattvalói elől. Később leütötték fejéről Sz. István koronáját s nem törődtek azzal, hogy mindezek nyomán darabokra szakad Nagy-Magyarország. Kísérletet tett hatalma visszaszerzésére, de nem a hatalomhoz való görcsös ragaszkodással, hanem országa régi nagyságának visszaállításáért, koronázáskor tett esküje betartásáért. Törekvései tisztaságát és önzetlenségét, ellenségeinknek halálakor kifejezett káröröme és megnyugvása igazolta. S Károlynak, a koronájától megfosztott magyar királynak, av nemes lelkű embernek hazájától távol, ellenséges hatalmak foglyaként számkivetésben és szükségben kellett meghalnia. De ott mutatta meg igazán lelki nagyságát. Rendületlenül bízott az isteni gondviselésben. Utolsó lehelete, utolsó szavai is Istenhez szálltak ; hazájáért, bús özvegyéért, árva kis gyermekeiért könyörögtek s áldozatul ajánlotta fel szenvedéseit s halálát hazája és családja boldogságáért. Dr. Lovas Elemér.