Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1920

t Grubiçh Lázár 1892—1921. Fiatal, lelkes kollégát és jó embert ragadott el tőlünk a halál. Művelt lelkének mély érzéseit öntötte a tanuló ifjúság szívébe. Nemesen érző szerzetes volt, kit a tudomány, a művészet, a vallásos meggyőződés, a hazaszeretet és a fáradhatatlan, önzetlen munka lelkesített. Pályáját Pápán kezdte, ahol az iskolán kivül résztvett mindaddig a társadalmi életben is, míg a tüdőgyulladásból származó legyengülés miatt fel nem mentették ideiglenesen a tanítástól. Zalaapátiba ment üdülni; itt az apát úr és nyugalmazott kollégái derült, kedves egyéniségét nagyon megszerették. Életének legboldogabb éve volt ez. Mindene megvolt, csak az iskola hiányzott neki. Boldogan, tele jóakarattal az ifjúság iránt foglalta el állását a kőszegi főgimnáziumban, ahol a szó szoros értelmében tanítványainak élt. Gyengébb tanítványaival szobájában is. sokat foglalkozott, hogy felelevenítse a latin vagy görög grammatika homályba merült részeit. Különösen szerette a görög tragikusokat, igen érdekes részleteket beszélt el belőlük elsőrendű esztétikai megvilágításban, ha óráján szóba kerültek. A rosszabb viseletű tanulókat szép szóval, ha kellett erélyes fellépéssel iparkodott megjavítani; ha nem sikerült, nagyon bántotta a dolog s sokat panaszkodott ilyenkor. Nem mulasztotta el felsőbb osztályokban a pályaválasztás fontosságát hangoztatni s ebben az irányban nem egynek adott hasznos utmutatást. Tanítványai más irányú felvilágosításokért is szerettek hozzáfordulni ; ő volt a lelkes ifjak bizalmasa. Amikor történelmünk legszomorúbb korszaka gyors egymásutánban kezdett 'lejátszódni és a megpróbáltatások szakadatlan sorozata nehezedett rendi életünkre, fiatal, bánatos szíve az Úr Istennél keresett vigasztalást. Mélyen hatott lelkére a vészhir, hogy a destruktiv irányzat teljesen győzedelmeskedett, amely megfojtotta nemzeti életünket és most ezeréves Rendünket, a nemzeti eszmék és a művelődés ezen hordozóját, az imádság és szorgalmas munka e fölszentelt hajlékait készül végleg megsemmisíteni. A legsúlyosabb megpróbáltatások idején is tanítványaiban gyönyörködött, akiket a vörös terror nem tudott szakszervezetbe tömöríteni ; mindig büszkeséggel gondolt vissza az akkori VIII. osztályosokra, akik az elitélt és megkínzott ellenforradalmárok százait szállították át ügyesen a határon. Beteg gyengélkedő volt hosszabb idő óta. Háziorvosa rendeletére újból kedves helyére, Zalaapátiba ment. Könnyes szemmel távozott a kőszegi főgimnáziumból. Szeretett volna még élni, hisz 29 éves volt csak. A zalaapáti csendes magány, a szerető gondoskodás elfeledtették lázas állapotát. Remélt, a napsugaras napok, a tavasz közeledte növelte reményét. De a március hónap 2 napja elvitte. Édesanyja, bátyja, rendtársai és tanítványai gyászolják. Az erős akaratnak, az állhatatos kitartásnak, a pontos, kötelességtudó tanárnak, a jó szerzetesnek és papnak mintaképe volt. Emlékét szivünkben hordozzuk. Szentkirályi Márton.