Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1914

— 25 Amit a képen megértek, és annak nevet adhatok, az a kép -tartalma. És amint sok dolognak adhatok nevet, a kép tartalma is nagyon sokféle lehet. Lehet egy vonal, egy fa-ág, egy madár, egy állat; lehet a fény, a felhős levegő, a szines rét; lehet egy kis lány, fiú, férfi, asszony; lehetnek az élet egyes jelenetei : a kutyájával játszó gyermek, a rabló haramia, a gyilkos Othelo, a fiát sirató asszony, a Zeusszal viaskodó titán. Tartalomnélküli kép nincs, vagy ha van, az csak mázolmány, de nem kép. A kép tartalma legyen mindig közvetlen, vagyis az első rátekintésre tudjam miről van szó. A kép ,cime' lehetőleg csak arra szorítkozzék, hogy a kép tartalmát szellemesen fejezze ki (Ecce homo, stb.) Csak igy felel meg a kép kép természetének, mert a kép nem mozifilm, ahol egyik kép a másikat magyarázhatja, vagy kiegészítheti, és ahol valamely eseményt megindulásától a befejezéseig figyelemmel kisérhetünk, hanem a kép mindig csak pillanatfelvétel, amelyből az előzményeket és következményeket is meg kell ismernünk — ha vannak ilyenek. Mihelyt magyarázni kell a képet, a festő gyenge itélő képességét árulja el, mert ilyenkor vagy a kép természetével nincs tisztában, vagy azt mutatja ki, hogy az alkalmas pillanat megragadása felülmúlja szellemi erejét. Pedig a helytelen tartalom a művészi értékek megértésének is útját állja. Mert általános szabálya az a psychologiának, hogy megértett benyomásaink nyugalmat, a meg nem értettek nyugtalanságot okoznak bennünk. A falusi földmivelő ember, ki a körülötte lefolyó szük életkörnek összes jelenségét érti, mindig vasidegzetü, de a gondolkodó ember, ki hajszolja az ismeretlenségek tisztázását, kevés kivétéllel mindig ideges. Oka az örökös nyugtalanság, melyet a meg nem értett ismeretek hajszolása okoz. így van ez a képek vizsgálásánál is. Ha én egy képet látok, melynek tartalmát önmagából megértem, megnyugvás száll belém, és ezzel a kielégültséggel nyugodtan fogok a kép további vizsgálásához; de ha ez a megnyugvás nem száll belém, a felcsigázott figyelem idegessége akadályoz további vizsgálódásomban. Sokan különbséget tesznek a képek tárgya és tartalma között, a kép tárgyának nevezve azt, amit a képen látunk, és a kép tartalmának azt, amit a kép elbeszél. Helytelen felfogás. A kép soha nem beszél el semmit, mert a képet megértjük, de nem ol-