Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1914

- 13 A perspectiva. A festőnek, mikor munkáját megkezdi, egy sík lap áll rendelkezésére, és neki eme sik lapon térhatásokat kell előidéznie, vagyis neki a síkot mintegy el kell tüntetnie, és helyette ugyanazon hatásokat kell ábrázolnia, melyeket mi hármas kiterjedésű térről nyerünk. A képnek tehát ne csak magassága és szélessége legyen, hanem mélysége is, vagyis a képnek legyen stereoskopikus hatása, perspectivája. A perspectiva közelebbi megértésére vegyünk fel egy különféle színekkel telerajzolt kockát és álljunk meg előtte egy méterrel. Tegyünk szemünk elé egy rögzített üveglapot, vegyünk kezünkbe egy ecsetet és azt amit az üvegen keresztül a kockán látunk, rajzoljuk az üvegre ott, ahol azt látjuk. Mindenek előtt tehát rajzoljuk meg a kocka éleit, melyek láthatók. Azt tapasztaljuk, hogy azok nem mind derékszögben találkoznak egymással az üvegen, hanem különböző éles és tompa szögben. Az élek megadják a kocka oldalainak formáját is, melyek szintén nem mind négyzetalakuak, hanem különböző rhombus alakokat vesznek fel. Azután rajzoljuk bele a lapokba azokat a színeket is, amelyeket azokon látunk, amelyek szinben ugyan megegyeznek a kockán látottakkal, de a formájuk szintén megváltozik. Vonuljunk most hátrább a kockától ötven méternyire, tegyük magunk elé az üveglapot és újra végezzük el az előbbi műveletet. Ha az így nyert képet az elsővel összehasonlítjuk, a következő eredményeket kapjuk : 1.) A második kép sokkal kisebb, mint az első, sokkal kisebbek vonalai, lapjai, alakja. 2.) A második képen már nem tudjuk tisztán lerajzolni a színeket, azok körvonalai sokkal elmosódottabbak, egymásba folynak. 3.) A szinek jóval sötétebbek mint az első képen. Menjünk most ki a szabadba és nézzünk végig egy hosszú, sik, fákkal szegélyezett uton. A következőket tapasztaljuk.