Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1913

— 34 — kézzelfogható, mint ezen apró lényekben. „Megbámuljuk a toronyvivő elefántok vállát, a bikák nyakát, a tigrisek rablását, az oroszlánok sörényét, jóllehet a dolgok természete sehol másutt nem nyilvánul oly teljes egészében, mint a legkisebbek életében." A rovarok sok ezer faja közül a méheket illeti meg az elsőség és a méltó csodálat. Ezeket a mézkészítő apró állatokat egyenest az ember kedvéért hozta létre a természet, szorgalmas munkájukkal csak nekünk hajtanak hasznot. Lépesmézet és viaszt készítenek, mindkettő az emberi élet ezerféle hasznára szolgál. Társaséletet élnek, egészen az emberi társadalom mintájára berendezve. Oly kedvesek, oly szorgalmasak, oly okosak, hogy élvezet velük foglalkozni; igy Aristomachus, Soli város lakója, annyira megszerette őket, hogy ötvennyolc éven át semmi mást nem tett» csak a méhészetnek élt. A thasosi Philiscus-t pedig, aki a pusztaságban méheket tenyésztett, Agrius-nak (mezei) nevezték el, jelezvén ezzel, hogy mily keveset látják a városban, mindig csak a mezőn él kedves méhecskéi között. Assyriából származott hozzánk a rovarok egy másik hasznos faja, a selyembogár. Pókháló finomságú fonalat szőnek, melyet selyemnek neveznek; az ebből készült szövet — a ceosi Pamphilának találmánya — a nőknek ruhául, vagy inkább fényűzésül szolgál. Cos szigetén is él a selyembogár; ennek selyemfonalából tudják a legfinomabb szövetet készíteni. »Az ilyen ruhákat szégyenszemre még férfiak is hordják, a nyári melegnek megfelelő könnyüségiik miatt. Annyira elszoktak már a kemény rómaiak a páncél viseléstől, hogy teher még a ruha is.« — A fonálszövés művészetének alapján ide sorozza Plinius a pókokat is. E művészek között gyilkosok is vannak, mint például a phalangium nevű pók, melynek mérges csípése halált okoz. A többi faj azonban kevésbé ártalmas ; művészileg készített hálójukban vagy egyéb rejtekhelyen leselkednek az arra röpködő legyek és más kisebb rovarok életére. Több jelentéktelenebb rovarfajt elsorolva, a hangyák életét rajzolja bővebben Plinius. Ismeretes dolgokat beszél el, közben csodásakat is, például az indiai óriás hangyákról. Csodakép bámulták egy ilyennek csápjait Erythrae-ben, Hercules templomában. E hangyák szine olyan volt, mint a macskáé, és akkorák voltak, mint az egiptomi farkas (közepes kutya) ; egyébként oly alakúak, mint a közönséges hangyák. Földalalti lakásaikba aranyat hor-