Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1913

- 29 — angolnákat." Csodás emberi lényeket is láttak többen a tengerben. Tiberius császárnak azt hozta hírül egyszer Olisipo városának követsége, hogy egy barlangban egy tritont láttak az ismeretes alakban (félig hal, félig ember), sőt hallották is, amint kagylókürtjébe fújt. A nereisek hire sem mese, akiknek nőtestük pikkelyes halfarkban végződik. Egy ilyet szintén ott láttak az olisipói tengerparton, és mikor aludt, a lakosok messzire elhallották mély lélegzetvételét, mely kutyavonításhoz hasonlított. „A lovagrendből is van több kiváló tanúin, akik tengeri embert láttak az Oceanus Gaditanusban ; egész testében hozzánk hasonló volt. Éjszaka idején fölszáll a hajókra és lenyomja azt a részt, amelyen ül; ha tovább ott marad, el is sülyeszti a hajót." A tenger egyszerűbb lakói közül említésre méltó a delfin. Ez a leggyorsabb valamenyi állat között, gyorsabb a madárnál, gyorsabb a nyílnál. „Mikor az éhségtől űzve halat kergetnek a tenger mélyén és kelleténél tovább kénytelenek visszatartani a lélegzetet, mintha íjjból lőtték volna ki őket, úgy rohannak a felszínre lélegzetet venni; és oly erővel csapódnak ki a vízből, hogy még a hajók árbocait is átröpülik " Más kiváló sajátságuk is van: szeretik a zenét és az embereket. Egészen megszelídülnek, ha szép éneket vagy zenét hallhatnak; különösen szeretik a hydraulus hangját. ') „Az embertől nem fél, mint idegentől; szembe úszik a hajókkal, ugrálva tréfálkozik előttük, versenyt úszik velük és megelőzi őket, bárha minden vitorla ki van is feszítve." Nevezetes állatok a teknősbékák is, melyeket „oly óriási nagyságban termel a Mare Indicum, hogy egyeseknek teknőjével lakóházakat födnek be; sőt egész a Mare Rubrum-ig elhajóznak bennük, mint csónakokban." — A kisebb halak ezer meg ezer fajtája közül ki kell emelni a mul'us nevü csemegehalat. Nagyon keresett hal ez; mérsékelt nagyságú — a két fontot ritkán haladja túl, — szép rózsaszín pikkelyek födik, alsóajkán két szál bajusza van. Halastóban nem él meg, szülőhelye az Oceanus Soptentrionalis. A nyalánkság mesterei azt mondják róla, hogy kimúlása közben színét változtatja; rózsaszín pikkelyei sokféle szinvegyüléken mennek keresztül, míg végre sápadt fehérek lesznek. Nagyon drágán fizetik. Asinius Celer, aki valóságos bolondja volt ezeknek a halaknak, állítólag egyetlen egyért nyolcezer sestertiust 1.) Hydraulus : viznyomással működésbe hozott, hét-nyolc sipos orgona, maga Plinius is említi a VII. könyvben.