Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1913

- 9 — óráiban szakadatlanul olvasott, irt, diktált, jegyezgetett. Oly óriási anyagot gyűjtött igy össze, hogy — Plinius Minor szerint — egy hispaniai isinerőse, Largius Licinius, százezer sertertiusnál többet igért már érte (egy sestercius kb. 25 fillér). De ő önzetlen volt; amit drága pénzen sem akart eladni, összes jegyzeteit unokaöccsének ajándékozta. Hispaniai munkakörét bevégezve, visszatért Plinius Rómába, a 68. évben Kr. u., Nero utolsó napjaiban. Ott mindent fenekestül fölforgatva talált. A quinquennium Neronis eltűnt. Hasztalan kereste Pilinius azt az ifjú császárt, aki sirt, mikor az első halálos Ítéletet alá kellet írnia, és azt kívánta, bár ne tudna írni. Hasztalan kereste Plinius a deliciae humani generis-t. Talált azonban valami mást helyette. Őrjöngő, kegyetlen fenevadat, akitől rettegve menekült minden jobb érzelmii római, akinek csak az élősdiek söpredéke hízelgett. A deliciae-ből — Plinius saját szavaival — hostis generis humani lett. De mindez még nem volt elég. Még az égi hatalmak is mintha a letiport földiek nyomorát növelték és a pokolszülte császár gaztetteit támogatták volna. A városban és egész Itáliában soha nem látott-hallott csodajelek rémítgették a népet, az athénihez hasonló dögvész tizedelte az embereket és állatokat. De minden csodajelnél rémítőbb csodajel, minden pestisnél pusztítóbb pestis volt maga Nero. Ily körülmények közt Plinius, mint igazán ős-római természet és jellem, oda fordította munkálkodásának irányát, ahol függetlenül működhetett: az irodalom világába. De mint azelőtt is, most sem azt az ágát karolta fel az irodalomnak, amelyet a császári kegyet hajhászó élősködők szennyes csapata művelt, élükön magával a császárral, aki kegyetlenségeiről már úgyis hírhedt nevét igy óhajtotta halhatatlanná tenni. Elfordult a költészettől, a komolyabb tudományoknak szentelte tehetségét. A legnagyobb csendben, legnagyobb szorgalommal megirt egy ujabb munkát: Dubii sermonis 1. VIII. Ez a munka a nyelvészet körébe vág, a szavak fajairól, fejlődéséről, kiejtéséről szól és az írásnak helyes módjáról Nyelvtanhoz és stillisztikához lehet hasonlítani. Közben megváltoztak az idők. A pestis, a csodajalek eltűntek, sltünt Nero is. Számtalan ártatlan embert küldött a meg nem érdemelt halálba, végül saját kezével szolgáltatta ki magának a gyalázatos halált. Róma megszabadult ettől a szörnyetegtől, amelyhez hasonlót kevés század szült.