Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1912

— 17 —Egy pohár bort közbe, aztán jöhet a labanc ! Megállja majd helyét a kuruc, Isten megsegíti a küzdelemben, áldást ád utána hazájára. A sok küzdelemben, táborozásban nem csoda, ha viseltes lesz a ruhájuk, romlik a fegyverük, még ha Isten rendelte is. Kivan az oldala, rongyos a dolmánya, ködmenye megavult, köpönyege is igen jó viselt már, sok kár vagyon benne a sok eső miatt. Csizmáját is mind elrohasztotta a nagy sár. Nincsen abrak, nincsen széna, lábáról lovának lehullott a patkó, pénze pedig nincsen most a tüszőjében. Nem jut patkolásra, ételre is alig: Kenyerem, pecsenyém igen szűkön vagyon, Morzsalék sem hever most az tarsolyomban. De azért bíznak az Istenben, egymást biztatgatják : kinyílik az idő, jön a szép verőfény, jóra fordul soruk majd a jó tavaszkor (Vé. I. 218-220.). Jóra fordul soruk, kinyílik az idő, megnyílik az ő szivük is jókedvre, tréfára. Egyik a végvári vitézek közül megénekli a tücsök lakodalmát. — Kiházasította az prücsök ő vitézlő fiát, megkérette számára a szomszéd szúnyog hajadon leányát. A nagy esküvőre meghívja az örömapa levelekkel egyenként mind az Mura-mellékét, barátit mind fejenként. Parancsolá szolgájának: Vesd hátára az nyerget jól tartott lovamnak, Szépen irt levelemet vidd el az tar varjúnak, Az borzas csókának, Trombitáló darunak, az doboló farkasnak, Az siklósi sólyomnak! Sok más rokon, ismerős is gyülekezik: kapronczai kokas, bihari bagoly, az szegszárdi szarka, komáromi kakukk. Meghívják az egri egeret, kecskeméti kecskét, fegyverneki fecskét. Levelet kap végül az erdélyi öszvér, litvai légy, szágrábi szamár, lévai lud, szörömlei szecskő. Igen hamar mindezek együtt készülének, Ajándékot prücsöknek ők szépet szerzének, és — egynéhány százan seregekkel, hajdúkkal együtt — nagy örömben levének. Legelsőben a tar varjú köszön a gazdának, erős prücsök vitéznek, a borzas csóka pedig a szúnyog szép leányát üdvözli, mint ő édes húgát. A farkas beveszi magát a konyhára, mert ő szakértő a szakácsi dolgokban: Balaton vize mel2