Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1906

A magyar nemzet sanyarú helyzete Mohács után 11. Rákóczi Ferencig. »Rákóczi itt van ; ám nem hogy pihenjen, De hogy hónáért lelke esdekeljen, S a Visszatértnek most is egy a vágya : Hogy összetartás éljen e hazába'.« Erdösi Károly. A nagyszerű temetés megtörtént; a nemzet gyászlobogók tövében elsiratta ó'ket ; elpanaszolta nekik azt a kétszázados multat, melyet nélkülük oly sok Scylla és Charybdis közt élt le e maroknyi nép. Könnyeiben megfürösztötte a drága hamvakat és azután eltemette. Immár a hazai föld lágy ölében alussza álmait a nagy fejedelem; itt várja pihenőjét a sok kuruc-harc után; itt várja sebeinek enyhülését, melyeket a labanc-fegyver mért reá. Mellette nyugszik az édes anya, a legjobb anya a legjobb fiu mellett, a vitéz kurucasszony, aki, bár az izmidi virágos mezőkön fogadta az ártatlan virágok szelid hódolatát, s azok legszebb virága volt, mégis a hazai föld melegéből, lágy hantjaiból kilépve a liliomok között is elhervadott. Most már magyar földben pihen a hazaszeretet, a becsület eszménye, a kath egyház drága gyermeke Rákóczi Ferenc; most már magyar földből kinőtt virágok bókolnak a kuruc asszonynak és ontják illatjukat a hitvesek, az anyák, a magyar nők ragyogó mintaképe, Zrinyi Ilona hideg porainál. Mily dicső gyászmenet volt az, midőn a fejedelem anyjával, bujdosó társaival utolsó diadalát ülte ;