Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1906

— 37 — Naponként felkereste gyóntatója, kivel elbeszélgetett; naponként olvasott, rajzolt és festett. A szórakozásnak is szentelt néhány percet ; ablakja rácsozatánál ülve elnézegette börtöne aljában folydogáló patak felszínén úszkáló hattyukat, a felszínre fel-felszökő tokokat. Majd kenyérmorzsát szórt a ablakja alatt megjelenő madárkáknak, amelyek szomorú fogságában felkeresték és víg énekükkel próbálták oszlatni gondjait, enyhíteni fájdalmát. Midőn pedig a természet ezen kis ingyenzenészei elmaradtak, a szórakozás más módjához folyamodott: el elnézte szobája egyik sarkában, mily sebességgel rohan a lesben álló pók kifeszített hállójába beleesett áldozatra ; és néha maga is fogott legyeket és azokat prédául a liállóba dobálta. A bécsújhelyi börtön csak ily szerény szórakozást tudott nyújtani az unatkozó főúri fogolynak. Időközben megjelent a börtönbeu egy fekete ruhás siránkozó asszony : Rákóczi felesége, hogy férjének kínos rabságát egy-egy perccel megrövidítse. De nem volt férje tehetetlen helyzetének tétlen szemlélőjé, hanem férfiúi bátorsággal és elszántsággal végig járta kéréssel, könyörgéssel és könnyekkel az angol, porosz, mainczi és hannoveri követségeket, hogy tegyenek valamit férje kiszabadítása körül. Legtöbbet azonban a fogoly kiszabadításában a börtönőrség feje, Lehmann százados tehetett ; Rákócziné az ügynek ezt is megnyerte. Maga a százados biztatta Rákóczit a szökésre, sőt a szükséges segédeszközök megszerzésében segédkezését is felajánlotta. A jól kigondolt terv sikerült: Rákóczi 1701. november 7-ikén az alkonyat homályában dragonyos közlegényi ruhában kiszökött börtönéből, egy levelet hagyva hátra a császárnak, melyben azt irja, hogy bármikor kész Magyarország törvényei szerint biróság elé állani. Bécs kapuin kivül Rákóczit saját fogata várta, amelyen menekült üldözői elől az éj leple és a megeredt zápor siirü takarója alatt. Hazájában nem maradhatott; a bécsi kormány ugyanis 10.000 frtot tűzött ki annak, aki