Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1905

— 27 — Jóleső öröm hatotta át a kongreganisták szivét, hogy fényesen sikerült ünnepéllyel hódolhattak a Szűzanyának és megmutatták, hogy tudnak fáradni is Mária tiszteletéért. Még junius végén tartottunk zártkörű kis ünnepélyt, amelyen elsősorban Szerecz Alajos í. assistens számolt be római zarándoklábáról. Elbúcsúztattuk azokat, kik jövőre már nem jönnek vissza hozzánk, kérve őket, hogy amit Ígértek a Szeplőtelennek, ne feledjék el és, ha külső viszonyaik megengedik, lépjenek be másutt is a kongregációba, ha pedig ez nem lehet, küldjék meg szorgalmasan »felújításukat«. A praeses a vakáció veszélyeire hívta fel a kongreganisták figyelmét és megjelelte nekik az útat, amelyen a vakációban járnia kell Mária gyermekének. A kongregacio célját, az öntudatos lelki élet élését az alapszabályok megszabta keresetben ápoltuk. A gyakorlat, ügyesség és készség volt a főelvünk, nem a sokféleség, hanem a mélyítés, az őszinte szeretet a Szeplőtelen Szűz iránt. Az ö mintájára kialakítani magunkat volt a fötörekvésünk. Fősúlyt helyeztünk az erénygyakorlatok- és -virágokban is az Isten jelenléte tudatának ápolására, a föhiba, a szenvedély megismerésére és vele szemben való erény ápolására, a fohászimák és lelkiáldozásra való készség megszerzésére. Mindenki megválasztotta, illetőleg bejelentette év elején, kit választott állandó lelkiatyjának a tanárok közül. Minden osztályból az egy lelkiatyánál gyónók közül egy volt a vezető, aki bejelentette, mikor fognak gyónni. A havi gyónásukat és szent áldozásukat tetszés szerinti időben végezhették, csak előre kellett a lelkiatyának jelenteni. Lelki szükségletük szerint egyébkor is áldozhattak, mindig a lelkiatya utasítását kellett szem előtt tartani. Havonkint zárt borítékban névtelenül, összeszedte egy az erényvirágokat, és felajánlottuk a Boldogságos Szűznek. Van levélszekrényünk, amelybe a nehézségekről, kérdésekről szóló névtelen levélkét dobtuk. E kérdésekre összejövetelkor felelt a praeses. Május havában csatlakoztunk a kath. világhoz és szivünkben erösebben lobogtattuk Mária iránt való szeretetünk tüzét, igyekeztünk öt jobban megismerni, hogy jobban megszeressük. Az Úr Jézus szentséges szive iránt való hódolatot privátin és ünnepélyesen is leróttuk. Jézus és Mária szobrai elé virágokat vittünk, hogy lelkünkben ápolandó virágokhoz áldásukat leesdjük. Az év folyamán igyekeztünk az egyházi évvel összeforrni ; az egyes évszakoknak megfelelő gondolat- és érzelmi világot ápolni