Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

is beszélhetni. Az erkölcsiségnek ugyanazon gyökere, az erkölcsi rátermettségnek egyazon irányai és ezen irányoknak az egyéniség szerint való sokféle változatai találhatok az egyes növendékekben. Vannak itt is géniek, kiknek a jóság és szentség utján való rohamos haladását csodálhatjuk, de követnünk nem lebet ; vannak tehetségesek, kik lassabban bár, de biztosan erényről erőnyre hágnak;

1) találkozunk erősebb és gyöngébb hajlandósággal a jóra és rosszra ; még a tompaelméjüségnek is meg van erkölcsi téren a társa ; »az erkölcsi tébolyodottság«.

2) Vérmérséklet és öröklés az egyéniségnek erkölcsi tekintetben is tényezői. Amit egyesek a nevelésről általában mondanak, t. i. hogy fölösleges és hiábavaló, ezt első sorban az erkölcsi nevelésről tartják. Schoppenhauer szerint, akit e pontban Pauer is követ,

3) az ember karaktere állandó és változhatatlan, velünk született. Fonák hajlamokkal szemben mindössze csak annyit tehetünk, hogy az elmét kellőleg felvilágosítjuk. Ez ugyan téves állítás ; de azért az ellenkező felfogás, amely a nevelésnek mindenhatóságot tulajdonít, szintén eltér az arany középutről. Eszerint a z, am ivé az ember erkölcsileg lehet, valamikép megvan benne. A nevelés ugyanis egy lényből sem csinálhat mást, mint a mire rátermettségénél fogva határozódik. Comenius helyesen mondja, hogy az erények és jó erkölcsök, valamint a vallás és jámborság csirái ép úgy megvannak az emberi természetben, mint az értelmi nevelés feladatának, az erudiciónak magvai.

4) Rátermettség nélkül az erkölcsi nevelés egyáltalán lehetséges sem volna ; amint másrészről szükséges sem volna, ha az erkölcsi karakter készen velünk születnék, úgy hogy semmiféle tökéletesitést nem kaphatna. Az élet és a nevelés gyakorlata egyébként megoldották már a kérdést az erkölcsi nevelés lehetőségéről és szükségességéről. Egyáltalán meg sem lehet az ellenkezőjét bizonyitani. Lehettek kétségkívül egyes esetek, a mikor a nevelés tehetetlennek bizonyult; de nagy kérdés, vájjon más viszonyok közt más környezetben, a nevelés más tényezői és szabványai mellett nem vezetett volna-e sikerre ; nevezetesen nem lett volna-e eredménye, ha idejekorán kerül a növendék nevelés alá? Nehéz bizonynyára eldönteni, hogy a meglevő akaratirányból mennyit irjnnk a ve') Zsolt. 83, S. 2) Rein, Encyclop. Ilandb. 3) Az ethikni determinismus elmélete 55. s köv. 1. 4) Didact. Mag. cap. V. — V. ö. I. művem 3. §. 31—25. 1.