Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

— 30 — és egyetemes érvényű tényekkel és elvekkel. A jónak és rossznak megkülönböztetése általában pl. különbség nélkül az összes népeknél föltalálható; ezenkívül nem csekély számmal már a részletekbe is menő alapelvek, pl. a hazaárulást, a szülők alávaló bántalmazását stb. mindenütt rossznak, a tisztaságot, a gyermeki szeretetet, a hálát stb. mindenütt jónak tartják. Ez az általános, mindenütt és mindenkor mutatkozó jelenség általános, mindenütt szereplő okra, ÍZ erkölcsiségnek egyetemes érvényű zsinórmértékére utal.') Az erkölcsbölcselők legnagyobb része különben vallja, hogy ily egyetemes érvényű elv tényleg létezik. Ámde a meghatározásában igen nagy eltérések mutatkoznak. Mindazonáltal az összes eltérő felfogásokat két csoportba foglalhatni össze. Vannak, akik az emberi természeten kívül fekvő külső zsinórmértéket állítanak föl. Ezek ezt vagy azt a cselekedetet erkölcsileg jónak azért mondják, mert meghatározott eredményt, kívánatos hatást szül, vagy mert hasznos valamely célnak elérésére. Valamennyit többé-kevésbé az utilitárizmus elve jellemzi. Ide tartozik az eudaimonizmus, amely az erkölcsi cselekvés legfőbb elveül vagy az alanyi érdeket előtérbe tolva, az egyéni jólét biztosítását tekinti s ez esetben egoisztikus eudaimonizmus, hedonizmus, magán utilitárizmus neveken szerepel, vagy pedig a tárgyi érdekre helyezve súlyt, a társaság jólétének biztosítását veszi célba s akkor társas utilitárizmus, társas eudaimonizmus, altruizmus néven ismeretes. Ide tartozik még az u. n. evoluconizmus, amely az emberi társaság fejlődését, közművelődését tekinti az erkölcsi cselekvés zsinórmértékéül. A másik csoport belső, magából az emberi természetből vett zsinórmértéket állapít meg és a cselekedetnek a cselekvőhöz való viszonyából határozza meg az erkölcsi jóságot vagy rosszaságot. Az erkölcsiség alanyi vagy tárgyi jellege szerint egyesek a tárgyi érdek elhanyagolásával belső, alanyi zsinórmértékhez : az alanyi megismerésnek valamiféle alakjához mérik az erkölcsi cselekedeteket, igy a raconalizmus és szenzualizmus, az ész- és érzelem-erkölcs hívei. Az észerkölcsnek főképviselője Kant. Az érzelem-erkölcs megint többféle : az trkölcsi érzéknek vagy a rokonszenvnek és részvétnek vagy az erkölcsi ízlésnek alapelve szerint. Mások a belső alanyi zsinórmértéket az emberi természet tárgyi vonatkozásaival egészítik ki. így a stoicizmus, amelynek a .,természetszerű élet"-ben kifejeződő alapelve leginkább csak azért esik kifogás alá, mivel az emberi természet egyoldalúan, érzéki tulajdonságai nélkül veszi ; továbbá a Leibniz- és Wolf-féle perfectionizmus, amely a cselekvő embernek tökéletesedését tekinti legfőbb elvnek.

2) A két felfogásnak, a külső és belső morálprincipium két álláspontjának, kiegyenlítésére tesz kísérletet Pauer Imre „Az ethikai determinismus" című művében. 0 az önzetlenségben látja cselekedeteink erkölcsi értékének legbiztosabb mértékét. Ez az álláspont a Schopenhauer elméletének tökéletesítése, aki erkölcstanának legfőbb elveül a „részvét" ') A morálpozitivizmus ismertetését s cáfolatát 1. Cathrein i. m. I. 129-143. 1. 2) Mindezeknek behatóbb ismertetését és cáfolatát 1. Cathrein i. m. I. 147—215. 1. V. ö. Pauer I., Az ethikai determinismus elmélete. 77—104. 1.