Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904
— 27 — Az ókori világ általában két közösséget ismert : acsaládotés az államot vagy az otthont és a hazát ; a kereszténység egy harmadikat csatolt hozzá : a z e g y h ázat. Hivatás dolgában is nagy különbség van az ókor és a kereszténység között. Amott a rabszolgaság állapota jogos intézmény volt; a szabad ifjúra nézve pedig — legalább Görögországban — lealázónak, szolgainak tartották a hivatásszerű előképzést. A kereszténységben a hivatás legközelebb annyi, mint meghívás (vocatio) az Isten fiának állapotába. 1) Ezen állapotban azután háromféle hivatás van : a keresztény világiak életpályája, akik házasságra lépve az Isten parancsolatjai szerint a világban élnek keresztény életet; a papi állásamelynek tagjai Istennek szentelik magukat és Krisztus megváltó munkáját folytatják, Krisztus igéjét hirdetik, Krisztus áldozatát bemutatják, Krisztus malasztját szétosztják; a szerzetes-hivatás, amely a keresztény tökéletességnek, mint szakmunkának a felkarolása — az evangéliumi tanácsok, az engedelmesség, tisztaság és szegénység követése által. 2) E három hivatás keretében azután, mint másodrendű hivatás, állás : a művész, az ügyvéd, az orvos stb. hivatása következik ; mert minden embernek első munkaköre vagy a családi vagy a papi vagy a szerzetes élet kötelességei, csak ezek után kiegészítésül, eszközül választ ügyvédi, tanári stb. pályát. — Az újkor hajnalán a protestantizmus megzavarta ezt a felfogást a hivatásról, nevezetesen a szerzetes és papi hivatást a maga részéről külön hivatásnak el nem ismerte. A XVIII. század felvilágosító munkásai az istenfiúságnak természetfölötti jellegét is megtámadták és naturalisztikus és deisztikus alapon bezzéltek Istenről, mint a mindenség atyjáról. 3) A hivatásról szóló régi, hagyományos felfogás e támadások dacára tovább élt és a XIX. században az erkölcsök renaissance-ának megindulásával ama körök is, amelyekből kiszorult, fogékonyak iránta. 4) 6. A sokoldalú ismeret a sokoldalú szeretettel, a sokoldalú ügyesség vagyis jó érzékek, gyakorolt idegek és éles elme egyrészről, érzelmes, szerető szív és acélos izommal rendelkező erős akarat másrészről, vagy : vérré vált ismeret kötelességérzettel, élő ismeret a folytonos tökélesedés akaratával, szakismeret a hivatás szeretetével az általános műveltségben, a tökéletességben foglalandók össze, ha ugyan kellő rend és összhang egyesíti őket. Az általános műveltség az egyénnek birtoka; elemeinek rendje és összhangja az egyén közreműködésével alakul ki: e gondolatmenet a lelkiismeret fogalmához vezet, a lelkiismeret pedig a tárgyi világ rendi) Alex. Kelemen, Paidag. I. 5,6. fej. ,) Hrabanus, De instit. clericorum I. 2. 3) Willmann, Didaktik. I. B. 343—350. ,) Willmann, Christliche Erziehung: Rein, Enc. Hdb. I. 547—556.