Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

— 18 — denbőr hasznot húzzon. A szép tárgyak felől, mint az egészséges vidékről jövő szellő, hasson szemükre, fülükre a nemes és jó. így fiatalon és szinte észrevétlenül szoktatjuk őket a széphez és jóhoz. Azért alapul a nevelés mindenekfölött a muzsikán, mert ritmus és dallam szinte belenyomulnák a lélekbe és megnemesítik azt, mértéket és összhangot kölcsönözve neki, fogékonnyá teszik a jó és szép iránt oly korban, amikor megokolás és tanítás még hiábavaló.') Hasonló szellemben nyilatkozik Aristoteles, Quintilianus, Vives Lajos, a jezsuita Ratio stb.

2) 3. Fejlettebb fokon a jónak közvetetlen szeretetén kivül közvetett ösztönzésekkel is hathatni a növendékek erkölcsi fejlődésére. Kezdi maga is tapasztalni, hogy a

z erkölcsös élet hasznára, az erkölcstelen pedig kárára van Érti, mert saját élete tanúskodik róla, ha mondjuk neki, hogy csak a hiven teljesített kötelesség, az erkölcsös tett szerez megnyugvást önmaga, elismerést és érvényt Isten és az emberek előtt, csak az erényes, munkás élet biztosítja jövendő sorsát: vagyoni állapotát, társadalmi állását, tudományos és művészi szinvonalát, vallási értékét. Egy szóval látja, hogy csak a jó vagyrossz erkölcsök teszik őt magát is jóvá vagy rosszá, még pedig egész valója szerint: magában és viszonyában a minden s éghez. Látja, és a r >ssz cselekedettel járó kár és bűnhődés megérteti vele, hogy saját jól felfogott érdekében óvjuk öt erkölcstelen műveletektől, figyelmeztetjük hibáira s kívánunk tőle javulást. Jutalommal édesíteni a jóra és büntetéssel ijeszteni a rosztól, régi eszköze a nevelésnek. Mindkettő az emberi természeten alapszik, s azért a tapasztalat szerint az életben is mindig szerepeltek. Az ember szabadsága miatt szükséges a sanctio és ez rossz csak akkor volna, ha a nemesebb indítékokat kizárná. Különben jogosultságukról vitatkozni fölösleges dolog, mivel az élet kezdettől fogva mellettök szóJ. Az erkölcsi cselekvéssel t. i. némely jutalmak és büntetések lényegileg együtt járnak, mint pl. készség és hajlam a jóra vagy rosszra, a szív békéje vagy a lelkiismeret nyugtalansága, a teljesített kötelesség édes tudata stb ; mások természetszerűen kisérik, pl. testi-lelki természetünk folytán mértékletesség egészséget szül, mértékletlenség és kicsapongás ellenben fájdalmat és betegséget okoz ; végre erkölcsileg az erényt nyomon követi embertársaink nagyrabecsülése, szeretete és tisztelete, szintúgy a vétket bizalmatlanság, szégyen és megvetés. Mindezzel nem mondjuk, hogy jutalom és büntetés az erkölcsi cselekvés legnemesebb indítékai, hanem csak azt, hogy nem összeférhetetlenek a cselekvés erkölcsi jelle') Polit. II. és III. k. 2) Polit. VII. 17. — Inst. Orat. 1—II. 6-8, — De trad. discipl. I. 6. II. 2., 3. — Duhr. i. m. 27-28. 1.