Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1901

— 36 — pedig sz. Márton egyházát s a kolostori épületetet teljesen átalakította. Egyed halálával ismét megüresedett a főapáti szék, s félő volt, hogy József király kedves emberének, Krisztián-Ágost, esztergomi biboros érseknek fogja adományozni. Épen azért a szerzetesek József engedelme nélkül egyedül a fölkelő Bercsényi Miklós beleegyezésével választottak maguknak elüljárót az öreg Göncz Coelestin személyében, kit azután a király is elismert s kinevezett főapátnak. Az ő idejében váltotta vissza a rend a tihanyi és a sz. Istvánról nevezett telki apátságokat. O építette a hármas halom keletre eső csúcsán a Boldogasszony kápolnáját, melynek kriptája ez időtől fogva a pannonhalmi kolostor tagjainak temetkezési helyül szolgál. Sajgó II. Benedek személyében Pannonhalma érdekes, s minden tekintetben kiváló főapátot nyert. Tehetséges és tanult férfiú volt, ki a Rákóczy megindította hazafias mozgalomban ép oly tevékeny részt vett, mint a mily mértékben érvényesült később, a szatmári béke (1711) után bekövetkezett békés időkben. A fegyverletétel után búcsút mondott a katonai életnek, s sz. Benedek öltönyét vette magára, kinek rendjét akkor ismerte meg, midőn még mint Rákóczy katonája a megszállva tartott Pannonhegyén tartózkodott. Erényes életével, bőséges ismereteivel s szeretetreméltó egyéniségével hamar megnyerte társainak teljes bizalmát, úgy hogy ezek — bár valamennyiök között legfiatalabb volt — az elhunyt Coelestin helyébe öt választották fejökül. III. Károly király örömmel adta meg a választáshoz beleegyezését s nemsokára megadományozta a királyi tanácsosi címmel is, melyet elődei is úgy szólván kivétel nélkül birtak. Hogy II. Benedek arra a bizalomra, melylyel öt rendtársai s a királyi trón övezték, nem volt érdemtelen, bebizonyította az apáti székben való csaknem félszázados áldásos működése. Pannonhalmát a szerzetesi erények és a tudományok melegágyává varázsolta. Jóllehet a pannonhalmi iskola ez időben teljes virágzásban volt, a rend tehetségesebb növendékeit mégis majd a római, majd a szalzburgi egyetemre küldötte, hogy a legjelesebb tanítókat hallgatva tudományukat egyházunk és hazánk javára értékesíthessék. — A kolostort éjszakról és keletről szárnyépületekkel megtoldva tetemesen bővítette, sz. Márton egyházának pedig új, nagyszabású harangokat öntetett. Ügyes és takarékos gazdálkodásával a rendet a legjobb anyagi körülmények közé juttatta, s az évenkinti jövedelem feleslegéből a már előbb visszaszerzett apátságok fölvirágoz-