Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1901

- 14 -­Adalbert prágai püspököktől küldött papok és szerzetesek téritö munkájának eredménye is jó részben csak látszólagos volt. A meg­kereszteltek közül csak vajmi kevesen tudták levetkőzni pogány szokásaikat Géza fejedelemmel egyetemben. De az út már meg volt törve. A zsönge korától gondos keresztény nevelésben részesült István, Géza fia s az országlásban utódja, atyjáénál nagyobb buzgalommal fogott népének megtérí­téséhez. Első gondja volt, hogy az atyjától Pannonhegyén megkezdett templom és monostor építését befejezze, és igy a hittérítő ben­céseknek állandó lakóhelyet adjon, A Prágából kétszer is távozni kényszerült sz. Adalbert ugyanis több izben megfordulván hazánk­ban, Gézának is Istvánnak is folyton ajánlotta, hogy sz. Márton szülőföldjén, azon a helyen, mely Tours szentéletü püspöke ifjú­kori áhítatának oly sokszor volt tanuja, s mely iránt a keresztény népek tisztelete egyre fokozódik, kolostort emeljenek Isten dicső­ségére. Géza uralkodásának utolsó évében hozzá is fogott a mun­kához, de a mikor a Boleslaw dühe elöl menekült bencések, — kiket sz. Adalbert vitt magával a sz. Elekről s Bonifácról nevezett aventinhegyi zárdából Csehországba s Brewnovvban megtelepített, — apostoli működésök teréül Magyarországot választották, még a templom és monostor befejezetlenül állott Pannonhegyén. De bármenyire égett István a vágytól, hogy az igaz Isten dicsőségét mielőbb hirdesse a fölépült szentély, magasztos terve megvalósí­ásában egy időre megakasztotta a Koppány támasztotta lázadás. Istvánnak trónra jutása ugyanis nem valami nagy örömet okozott az országban. Mindenfelé tudták róla, hogy szívvel-lélekkel ragaszkodik a kereszténységhez, s uralkodasa nem is lesz egyéb, mint szakadtalan hadviselés az ősi hit ellen. Ez, meg az a körül­mény, hogy jámborlelkü nejével, Gizellával számos német lovag került udvarába, napról-napra növelte az elégedetleneknek úgyis nagy szániát. Most már nem is tekintették a kereszténységet másnak, mint rájok nézve fölösleges német intézménynek, valamint mindent, a mi német volt, egyszersmind kereszténynek is tartottak. S a kereszténység és németség fogalmának ez az egybeolvadása elég­séges ok volt, hogy az elégületlenség nyílt lázadásban törjön ki. Csak férfi kellett, ki Árpád vére ellen síkra merjen szállni az elégületlenek élén. S ilyen férfi volt a hires Bulcsu vezérnek ivadéka, Tar £erindnek fia, Koppány, a somogyi vezér. Alig tűzte ki a lázadás

Next

/
Oldalképek
Tartalom