Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1900

1. §. A paedagogia mint tudomány. 1. Neveléstudományon szó szerint véve a nevelő tevékenységet irányító szabályok és elvek foglalatát értjük. Ugyanazt jelenti ma már a paedagogia szava is, a mely görög származású és eredetileg gyermekek vezetését, tanítását, nevelését jelentette. Tudományos meghatározással a neveléstudomány a paedagogia i gyakorlatról módszeres vizsgálattal megállapított ismereteknek rendszeres foglalata. A tárgy után kell ugyanis először tudakozódnunk, midőn valamely tudomány körébe be akarunk lépni : a neveléstudomány tárgya a paedagogiai gyakorlat. S tárgyon módszeres vizsgálattal, vagyis tudományosan állapítjuk meg ismereteinket, azután pedig rendszerbe foglaljuk őket, hogy egység és szerves összefüggés támadjon az ismeretek halmazában. A neveléstudomány módszerét egyelőre mellőzve, tárgyának, a paedagogiai gyakorlatnak, közelebbi meghatározásához fogunk. 2. A nevelés gyakorlata három elemnek kölcsönhatásából származik : a nevelés tárgyának, a fejlesztő tényezőknek és a nevelés czéljának egymásra vonatkozásából. Ugyanis a nevelés természeti alapja, a gyermek az anya méhében és a gyermek a mindenség méhében, a nevelés czéljához igazodik ; a nevelő tényezők a fejlődő emberre hatnak a czél irányában : s megindul a nevelés gyakorlata. Fejlődő ember, fejlesztő tényezők és megnevelt ember azon szempontok, a melyek a nevelés gyakorlatának bármely körében irányadók. 3. E gyakorlatot egész terjedelmében kell vennünk, mint családi, társadalmi, egyházi és állami paedagogiai gyakorlatot. A paedagogiai elmélkedés ma leginkább az iskolai és az állami nevelés- és oktatásügyet tartja szem előtt; pedig az iskola a nevelésnek csak egyik tényezője, a családi nevelésnek kiegészítője