Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1900

— 41 — közműveltségnek szolgáló ember, a ki ezzel végső czélját is mun­kálja. S így a nevelésnek az lészen a föladata, hogy a növen­déket a végső czéljának megfelelő műveltség fokára emelje és a közműveltség szolgálatára képesítse. A műveltség a föladatnak alanyi, a közműveltség a tárgyi mozzanatát jelenti. Mindkettő ellentéte a vad, termé­szeti állapotnak; mindkettő egészen sajátos tökéletesítése az em­beri természetnek. E sajátossága a terjedelemben és a föléren­deltség viszonyában áll. Az en.beri természetnek minden oldalról való tökéletesítése nevezhető csak műveltségnek, culturának pedig oly állapot, melyben az emberi munka egy tere sem marad par­lagon. A fölérendeltség az ismerettel, erénynyel, művészettel, jogi renddel szemben mutatkozik. A különbség műveltség és cultura közt csak az, hogy a műveltség gazdája az egyén, a culturáé a társaság. S a mint az alanyi és tárgyi rend egymásra utalnak, úgy utalnak egymásra a műveltség és közműveltség is. Műveltség csak közműveltség körében lehetséges és a közműveltség művelt­séggel táplálkozik. S ha az emberi közműveltséggel szemben a nemzetiség elvével határvonalat állítunk, a czélok sorozatát kapjuk : egyéni műveltség, nemzeti közműveltség, cul­tura (az emberiség közműveltsége) egymás után­j á b a n. A haladás iránya életünk alanyi sarkától a tárgyi sark felé történik. A műveltség viszonyában az ember végső czéljához egyenlő értékű a boldogsággal, a mennyiben e földön egyáltalán elérhető : a közműveltség szolgálata pedig nem egyéb, mint e földön az Isten dicsőségének munkálása. 5. Elégséges volna ugyan a műveltség fogalmát megállapítanunk, hogy megismerkedjünk a nevelés föladatával és fejlesztő eszközeivel; mert, mint látni fogjuk, a műveltség fogalmában benne rejlik a viszonyulás aközműveltsé ghe z. Azonban mélyebbre belátunk a műveltség tartalmába és jobban áttekintjük terjedelmét, ha a közmű­veltség értelmét is tudj uk. A közműveltség humánus képzett­ség mint soeialis állapot. A közműveltség azzal indul meg, hogy az ember a természeti valóságot szolgálatába fogadja. Legelső föl­tétele az emberi természetnek korlátoltsága, szükségletei. Állati mivoltánál fogva az embernek gazdasági szükségletei vannak ; vi­szonya van egyúttal embertársához, ázért nevezzük őt társas lénynek, s szorul soeialis javakra; psychikai természete, eszes volta miatt ideális kin­csekre vágyakozik; végre mivel vizzel és Szentlélekkel a keresztségben hatalom adatott neki, hogy Isten fiává legyen, természetfölötti szükség­letek kielégítésére : megismerő képesség és törekvés az érzéki és a ter­mészetfölötti elemeket is beleértve. A szükségletek és képességek együtt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom