Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1897

— 80 — országgyűlésen törvénynyel nem szentesítették a magyar nyelven való oktatást. Ha igaz az, hogy „a nemzeti cultura csak a nemzeti nyelvek tannyelvvé emelésével kezdődik", akkor méltáuyolhatjuk csak kellőképen azt a fontos állást, a melyet Leitgebiink tanári pályájának kezdetén betöltött. Vegyük ehhez a forrongó időt úgy társadalmi, mint politikai tekintetből, a mely egyrészt százados szokásokat és törvényeket akart megszüntetni vagy megváltoztatni, másrészt az új egyenlőségnek új kormányformát, igaz szabadságot is akart adni, hamarosan világossá válik előttünk, mily mérsékletre volt szüksége azon idők tanáiának, hogy az arany középúton tarthassa meg a könnyen hevülő ifjúságot. Leitgeb e tekintetben is megfelelt föladatának, mert Reüdje alapelvét szem előtt tartva nagy gondot fordított a tanítás ikerttestvérére : a nevelésre is. Jámborságot, engedelmességet, az elöljárók iránt való tiszteletet, de főleg hazaszeretetet csepegtetett az ifjúság fogékony lelkébe, a melyek csakhamar meg is termették gyümölcsüket. Midőn pár évvel később a nemzet akarata ellenére kénytelen volt a még nem is élvezett szabadságáért fegyvert fogni, a hazaszeretet fellángolt Leitgeb tanítványainak szivében és a mester példáján buzdúlva, a ki maga is a nemzetőrök közé állott, fegyverrel kezökben védik az országnak oly nagy áldozatok árán megszerzett alkotmány át. — A harczi zaj megszűntével visszatért a békés foglalkozáshoz, hogy tanítsa és nevelje a szomorú időkben a jövendő boldog kor embereit ; egy ideig még Pozsonyban maradt — 1845-ben került oda, — majd lS5C-töl Győrött és Sopronban folytatta tanári működését, ez utóbbi helyen busz esztendeig egyfolytában. Mint tanár ép oly pontosan követelte tanítványaitól a megtanulandó leczkék elvégzését, a milyen szigorú lelkiismeretességgel szokta ő maga tanuló korában kötelességeit teljesíteni ; a mint a máig is őrzött okmányai bizonyítják, minden osztályban „első eminens" —, tanárainak büszkesége volt. De tudta méltányolni a kevésbbé tehetségesek szorgalmát, sőt a szomorú emlékű német korszakban is, bár egyideig szigorúan tiltották, megengedte tanítványainak a magyar nyelven való felelést. Szerették is tanítványai, még évtizedek után is hálás szeretettel látogatták meg és emlékeztek meg róla összejövetelük alkalmával. Nem vázolhatom e rövid keretben Leitgeb hosszú tanári pályáját, de elmondhatjuk fáradtságos munkájára: exegit monumentum aere perenniiis. Résztvett a társadalmi élet különböző egyesületeiben, a nemzeti szellemet plántálgatta az iskolán kivül is. 1874-ben került Kőszegre nyugalomba, a hol szakadatlan