Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1895
— 4 — egyezésüket adták Sulla alkotmányának módosításához és megmutatták elleneinek is az arra vezeti! utat. Nem is hiányoztak, a kik törvény utján való alkotmányváltoztatással törekedtek elérni azt, a mi Lepidusnak és Ser- toriusnak erőszakos módon nem sikerült. A népszabadság palládiumának, a tribunatusnak, előbbi hatalomkörében való visszaállítása, az igazságszolgáltatásnak a lovagrend kezébe való visszaadása s a censorság visszaállítása érdekében léptek síkra egymásután Sicinus, Opimius, Quinctius, lényeges eredmény nélkül; hiányzott a talaj az eredménynyel járó agitatióhoz. A római csőcselék nem volt alkalmas arra, hogy jogokért küzdjön; kielégítették a „panis et circenses“ megadásával; és az optimata párt, helyesen ítélve a népről, a semproniusi gabonatörvények visszaállításával megvásárolta magának a tömeg közönyösségét. Nem is állott volna be változás a helyzetben, ha nem lépett volna fel az optimaták között egy férfiú, kinek törekvése magasabbra irányúit, mint valami curu- lisi hivatal vagy egy provincia kormányzása. Ez Gnaeus Pompeius volt. О Sulla pártjához tartozott ugyan, de múltja elválasztotta az optimatáktól, a mennyiben a sena- tussal szemben mindig, már Sulla idejében is, különállásra törekedett. A köztük levő űrt még tágította Pom- peiusnak hispaniai hadjárata. Pompeius, midőn győzelmes seregével a Sertorius elleni hosszú hadjáratból visszatérve, Róma előtt megjelent és a triumpliust, meg a consulságot kérte, tudta, hogy eléje, a ki eddig még quaestor sem volt, a nemesség minden képzelhető módon akadályt fog gördíteni, így kényszerítve látta magát a demokrata párttal szövetkezni, a mely párthoz azonban épen nem rokonszenv vonzotta az aristokrata Pompeiust, hanem csupán csak politikai érdek. A néppárt vezérei viszont azt remélték, hogy a győzelmes hadvezér segítségével megdönthetik az optimaták uralmát, azért szövetkeztek vele. Ezen szövetségbe belépett M. Crassus is. О is Sullához tartozott, de politikáját mindig személyes érdek vezette; ő is győzelmes hadsereg élén állott, melylyel Spartacus lázadását verte le és ő is a consulságot kérte. Pompeius és Crassus csakugyan consulokká választattak a 7Ü. évre. A demokrata párt elhatározta az alkotmány megváltoztatását; most kö-