Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1895
38 — senatus és Cicero között, a ki mint „homo novus“ egy aristokratát számkivetésbe űzött, Természetesen egészen másként hangzott az egyidejűleg Q. Catullushoz küldött levél, melyet Sallustius a 35. fejezetben közöl: atyai barátjának nevezi Catullust, a kinek nem beszél az ön- kénytes számkivetés meséjéről, hanem nyiltan feltárja tervét. Azonban Catullus nem felelt meg Catilina bizalmának, a levelet nyiltan felolvasta a senatusban, :) és ezzel Cicerónak azon állítása, hogy Catilina Faesulaeba ment Manlius táborába, fényesen igaznak bizonyult. Catilina néhány napig Arretiumban tartózkodott C. Flaminiusnál, azután consullá kiáltatván ki magát, be- vonúlt Manlius táborába. 2) Ennek hírére a senatus Cati- linát és Manliust száműzte, a többi czinkosoknak, ha más bűntény miatt vád alatt nem állanak és egy meghatározott napig a fegyvert leteszik, megkegyelmezett. Antonius consul sereggel ment Catilina ellen, inig Cicero a várost védelmezte. Rómában ekközben szélcsend volt; Cicerónak minden fáradsága mellett sem sikerült olyan positiv bizonyítékot szerezni, a melylyel nyiltan felléphetett volna az összeesküvők ellen. A helyzet annál nehezebb volt, mivel ekkor tárgyalták L. Murena designált consulnak „de ambitu“ pőrét is. Hogy ezen pür ekkor volt, kitűnik Cicero tanúságából. Azt mondja Cicero 3): „Hostis est in urbe, in foro, ..................in ipsa inquam curia non nemo hostis est. Ego . . . vobis bonisque omnibus adiu- toribus .... discutiam et comprimam,“ tehát a pör Lentulus és társai elitéltetése előtt volt, vagyis decz. eleje előtt; a p. Murena ugyanazon fejezetének eme szavaiból pedig: „Di faxint, ut meus collega, vir fortissimus, hoc Catilinae nefarium latrocinium armatus opprimat,“ kitűnik, hogy akkor volt, midőn Antonius már kivonúlt a sereggel Catilina ellen, tehát nov. közepe után. Lange 4) decz. 5. és 10. közé helyezi és véleményét a p. Murena 8. fejezetére alapítja, hol Cicero praemiumról beszél, melyet „pro hac industria“ nyert; csakhogy Cicero itt nem ama megtiszteltetésekre gondol, melyeket az összeesküvés elnyomása után a senatustól nyert, hanem egyszerűen azt ’) Sáli. :S4, 3. — 2) Sail. 36; Pint. Cic. 16; Appián. De bell. eh'. II. 3. — 3) Cic. p. Murena 84. — 4) R. A. III. 256.
